Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

173 nem szorgalmazza birtokba helyezését, a végrh. törv. 180. §-ának jogkedvezményében többé nem részesíthető. Az egy esztendei határidő rendszerint akkor veszi kezdetét, midőn a vételi bizonyítvány a vevőnek kézbesittetik, mert csak ennek kézhez vételével jut abba: a helyzetbe, hogy a birtokba helyezést kérhesse. Kivételt képeznek azok az esetek, melyekben az árverési feltételek intézkedése szerint a vevő csak valamely későbbi időponttól fogva léphet birtokba, mely esetekben magától érthetően az egy évi határidő csakis e későbbi időpont beálltától számítandó. Kelt Kassán, a kir. itélő-tábla polgári szakosztályainak 1892. évi februárius 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1892. évi február negyedikén tartott teljes ülésben. = 310/1894. eln. sz. Jelen kir. Ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kir. Curiának az 1890. évi XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1894. január 19-én tartott polgári teljes ülésben hozott és ugyanazon év február 23-án hitelesített I. számú döntvénye által megváltoztattatott, amennyiben kimondatott, hogy a kérdéses fcrtokbahelyezés a vevő tulajdonjogának bekeblezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendelhető el. 2. szám. (Szóbelileg bejelentett felfolyamodás.) Elfogadható-e végrehajtási ügyekben az 1881. évi LX. t.-cz. 119. §-a esetén kivül is a felek részére nem kézbesített, de kihirdetett végzések ellen szóval bejelentett felfolyamodás? Határozat: Végrehajtási ügyekben az 1881. évi LX. t.-cz. 119. §-ában emiitett eseten kivül sem utasítható vissza a felekkel kihirdetés utján közölt végzések ellen szóval bejelentett felfolyamodás. Indokok: Eltekintve a végrehajtás körében előforduló sommás perektől, a szoros értelemben vett végrehajtási eljárás során hozott végzések az 1881. évi LX. t.-cz. értelmében a felekkel rendszerint kézbesítés utján közlendők. Csakis a kielégítési sorrendre nézve tesz a törvény kivételt, amennyiben az ingók elárverezéséből befolyt vételár felosztása tekintetében hozott elsőfokú sorrendi végzésről kihirdetés utján, az ingatlanok vételárára nézve megállapított elsőbírósági kielégítési sorrendről pedig közszemlére való kitétel utján értesíttetnek a felek (119. és 196. §§-ok). Ezekből következik, hogy a bíróság szabálytalanul jár el akkor, amidőn más végzéseket pl. az előterjesztésre hozott végzést szóval hirdeti ki a feleknek, s habár az 1881. évi LX. t.-cz. 34. §-a második bekezdésének és az 1881. évi LIX. t.-cz. 51. §-a második bekezdésének egybevetéséből, valamint a végrehajtási törvénynek a felfolyamodás egyes eseteire vonatkozó intézkedéseiből, úgymint pl. 37., 38., 48., 140., 165. és 186. §§-ból nyilvánvaló, hogy a felfolyamodások írásban adandók be, tekintve mégis, hogy a végzésnek kihirdetése esetében a bíróság a feleket a felfolyamodás használatának módjára nézve tévedésbe ejti, mert eljárási törvényeink különösen pedig az 1881. évi LIX. t.-cz. 26. §-a második bekezdésére való tekintettel jogosult az