Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

162 bírósághoz való felebbvitel költségét már rendszerint meg nem bírja; ellenben megengedendő akkor, ha a per tárgya megfelelően magas értékű. A határvonalat a törvény 181. §-a a harmadfokú jogorvoslat megengedhetőségét illetőleg 200 frt értékben vonja meg. A törvény alapgondolatából kifolyólag tehát a felülvizsgálat megengedhetőségének előfeltétele fenforog ép ugy abban az esetben, ha a kereset tárgyának értéke, mint abban az esetben, ha a viszonkereset tárgyának értéke 200 frtot felülmúl; mind a két esetben 200 frtot meghaladó értékű pertárgy felett dönt a biró. Nem is tehető fel, hogy a törvényhozó annak az esetleges körülménynek, hogy a peres felek közül ki indit előbb keresetet, és ki jön abba a helyzetbe, hogy igényét viszonkereset alakjában érvényesítse? oly súlyt akart volna tulajdonítani, hogy a pertárgy ugyanazonossága mellett, az egyik alakulatnál megengedje a felülvizsgálatot, a másik alakulatnál pedig azt kizárja. Azaz, ha felperes az, aki 250 frtot követel s alperes az, aki viszonkeresettel 150 frtot igényel: akkor felülvizsgálatnak helye legyen; ha azonban felperes követel 150 frtot és alperes 250 forintot, akkor már felülvizsgálat ne legyen megengedendő. Ily következetlenség a törvénybe bele nem magyarázható. Ezeknek figyelembe vételével s tekintettel még arra, hogy ugy a keresetnek, mint a viszonkeresetnek czélja ugyanaz, t. i. vitás jogigény érvényesítése, továbbá mindkettőnek joghatálya is azonos, t. i. perfüggőséget, res judicatát állapit meg, elévülést megszakít stb.: okszerüleg következik, hogy a törvénynek 181. §-ában használt «kereset» szó alatt a viszonkereset is értendő. Magától értetődő az, hogy ha a felülvizsgálat akár a kereset, akár a viszonkereset tárgyának értéke alapján helyt foghat: ugy a felülvizsgálat, mind a kereset, mind a viszonkereset utján érvényesített igényre kiterjed. Mert — kevés kivételes esettől eltekintve — a kereseti és viszonkereset! igény annyira összefüggő, hogy egyik felett, a másiknak elbírálása nélkül helyesen és alaposan dönteni nem lehet. Mert továbbá az 1893. évi XVIII. t.-czikkben megállapított felebbviteli rendszer nem tűri meg azt, hogy ugyanaz m ítéletnek külömböző részeire más-más jogorvoslat alkalmaztassák. így például, ha felperes keresettel 600 frtot, alperes viszonkeresettel 250 frtot követel és a bíró e perrel még egyesíti az akár fel-, akár alperes által 40 frt iránt indított pert és mindezeket az igényeket egy végitélettel dönti el: az idézett törvény értelmében nem lehetséges az, hogy az elsőbirósági Ítéletnek a 40 frtos követelésre vonatkozó részét a kir. törvényszék a 180. §. b) pontja szerint felülvizsgálati, —