Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

138 feljegyzése után, a tkvi hatóság a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételét is elrendeli. A törvénynek a zár alá vételre vonatkozó ezt a rendelkezését azonban arra az esetre, amidőn az ingatlan haszonélvezetére biztosítási végrehajtás vezettetik, kiterjeszteni nem lehet. Az 1881. évi LX. t .~cz. a kielégítési végrehajtás foganatosításának módját külön a II. czimben s ia biztosítási intézkedéseket ismét külön a IV. czimben szabályozza. Azok a rendelkezések, amelyek szerint a végrehajtás ingatlanok haszonélvezetére zárlat alkalmazásával foganatosítandó, ;a II. czimben, a pénzbeli követelések behajtását tárgyiazó rendelkezések közt foglaltatnak, s a biztositási intézkedéseket tárgyazó IV. czim I. és II. fejezetében azokra utalás nincs. A IV. czim I. fejezetének 230. §-a szerint, ingatlanokra, melyekkel egy tekintet alá esik a telekkönyvezett ingatlanok haszonélvezete is, az elrendelt biztositási végrehajtás egyedül a zálogjog előjegyzése által foganatositandó, anélkül, hogy az idézett törvényszakasz a megkeresett tkvi hatóságot további teendőkre iis utasítaná, ami a biztositási és kielégítési végrehajtások czéljának különböző voltában indokolását is találja. A biztositási végrehajtásnak czélja ugyanis az, hogy a vitás készpénzbeli követelés az adós vagyonára szerzendő feltételes és végrehajtható birói határozattal vagy egyezséggel igazolandó zálogjog által biztosittassék; ez a czél pedig ingatlanoknál és azok haszonélvezeténél a zálogjog előjegyzésével rendszerint eléretik, minthogy a zálogjog kiterjed az ingatlannak az állagtól még el nem választott gyümölcsére, illetve jövedelmére s ekként annak haszonélvezetére is. A kielégítési végrehajtásnak czélja ellenben a követelés behajtása lévén, ennek a czélnak elérése végett szükséges, hogy az ingatlannak haszonélvezete a tulajdonosnak, illetve amennyiben a haszonélvezet a tulajdonostól különböző személyt illet, ennek a rendelkezése alól elvonassék, s oly módon kezeltessék, hogy a befolyandó jövedelem a követelés kielégítésére legyen fordítható. De hogy a törvény a kielégítési eljárás körébe tartozó ezt a jogot ném szándékozott megadni annak, aki biztosítás czéljából csak zálogjogi előjegyzést nyert, az 1881. évi LX. t.-cz. 212. §-ának rendelkezéséből is következik, amely szerint a haszonélvezetre vezetett végrehajtás esetében csak annak a jelzálogos hitelezőnek engedtetik meg, hogy a függő termésből befolyt öszszegnek, vagy a bérnek, illetve haszonbérnek birói letétbe helyezését kérelmezhesse, kinek a függő termés beszedése vagy a bérösszeg esedékessége előtt magára az ingatlanra végrehajtási, tehát nem biztositási joga van telekkönyvileg bejegyezve. Ugyanezt a felfogást támogatja az 1881 :LX. t.-czikk 231. §-a is, mely a biztosítás abbanhagyásának esetében kifejezetten csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az ingóságokra foganatosított biztosítási végrehajtás feloldása és az ingatlanra előjegyzett zálogjog törlése hivatalból elrendeltessék. Tehát abból is, hogy ily