Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

123 zések által szenvedett sérelmek miatt csakis a véghatározat ellen beadandó felebbezésben kereshető orvoslás. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1898. évi november hó 11-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 30-án tartott teljes ülésben. = V. ö. IV. és XII. p. d.-ekkel. IX. szám. (Ingatlan haszonélvezetének lekötése kamat fejében.) Olyan kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsönösszeg jelzálogi biztosítását megengedi, azonban kamat fejében ingató lan haszonvételét bocsátja át a hitelezőnek, a zálogjognak a tőke erejéig való bekeblezése, vagy előjegyzése elrendelhető-e? (Vonatkozással egyfelől a győri kir. Ítélőtábla 6. számú és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 4. számú, másfelől a pozsonyi kir. ítélőtábla 4. szálmu teljes ülési ellentétes döntvényeire.) Határozat: Olyan kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsönösszeg jelzálogi biztosítását megengedi, egyúttal azonban kamat fejében ingatlanának haszonélvezetét bocsátja át hitelezőjének, a zálogjognak a tőke erejéig való bekeblezése, vagy előjegyzése el nem rendelhető. Indokok: Az ideigl. törv.-szabályokkal hatályban fentartott 1855. évi telekk. rendtartásban, valamint az Erdélyre nézve kibocsátott 1870. évi telekk. rendeletben is a jogosság alap^ elve (Legalitaetsprincip) igen kiterjedt mérvben van érvényre emelve. Ugy az 1855-iki, mint az 1870-iki rendelet is a telekkönyvi bírót nem csupán annak vizsgálatára kötelezi, hogy a bejegyzési kérelemnek alapul szolgáló okiratok megfelelnek-e az előirt alaki kellékeknek, hanem jogszerzésre irányuló ügyleteknél bizonyos határig kötelességévé teszi azt is, hogy hivatalból bírálja meg azt a kérdést is, hogy a bemutatott okiratba foglalt jogügylet az anyagi törvény szempontjából érvényes-e, vagy sem? — és amennyiben a felek által előterjesztett okiratokból kitűnik, hogy a bejegyzési kérelem alapját tevő jogügylet nyilván érvénytelen, azt a 69. §. értelmében elutasítani köteles. Korábbi jogunk szerint az a szerződés, mely szerint az adós a kölcsön kamatja fejében ingatlanának haszonélvezetét köti le a hitelező részére, ha az ingatlan a hitelezőnek átadatott, zálogbirtokot létesített. Az ősiségi nyíltparancs 19. §-a a jövőre nézve az ingatlanok elzálogosításának ezt a nemét eltörölvén, az ilyen zálogbirtok létesítését czélzó minden szerződést s kifejezetten ezeknek a szerződéseknek azt a nemét is, mely szerint az adós ingatlana haszonélvezetét kamat fejében engedi át a hitelezőnek, feltétlenül semmisnek jelentette ki s az ősiségi nyiltparancsnak ez