Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
103 vételét és tartalmának a fentirt szövegben szabatosabb megállapítását. Ez az uj szöveg nem áll ellentétben az 59. számú döntvény indokolásában kifejezett törvényes állásponttal; nem különösen az 1881 :LX. t,-czikk 136. §-ának idevonatkozó rendelkezésével; mert az a kérdés, forog-e fenn oly nyilvánkönyvi akadály, mely a további bejegyzések útjában áll, a korábbi bejegyzések össztartalmából bírálandó meg. Ep oly kevéssé érinti az 59. számú döntvény indokolásának azt az elvi kijelentését, mely szerint annak megbirálása, vájjon a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak az anyagi jog szempontjából van-e, és mily joghatálya a végrehajtási jogot nyert hitelező igényének érvényesítésére, nem tartozik a telekkönyvi hatóság illetékességi körébe; mert a telekkönyvi hatóság ezen uj szöveg szerint sem hivatott az elidegenitési és terhelési tilalom jogi természetét és érvényességét megbírálni,, hanem csak azt vizsgálja, gátolja-e a további bejegyzést, harmadik személynek a tilalommal egyidejűleg bejegyzett joga, mi kétségtelenül a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik, kitűnik ez nemcsak a itielekkönyvi rendelet 62. §-& végső bekezdésének ama rendelkezéséből, mely szerint «a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendők meg, melyek folytán a bejegyzés megengedtetett», hanem a 69. §-nak abból a tartalmából is, melynél fogva oly okiratokra, melyekben a követeléseknek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bekebelezés vagy előjegyzés nem történhetik, — mely rendelkezések világosan bizonyítják, hogy a telekkönyvi hatóság a nyilvánkönyvi bejegyzések foganatosításánál nem zárkózhatik el feltétlenül a jogügyletek minőségének vizsgálata elől. Ami magát az uj szövegben foglalt rendelkezés érdemét illeti, kétségtelen, hogy a tulajdonnak a tételes jog által megengedett korlátozásai közé a törvényen és birói ítéleten alapuló elidegenitési és terhelési tilalmakon kívül az ilynemű jogügyleti vagyis szerződési és végrendeleti tilalmak is tartoznak, mely utóbbiak örökösödési eljárásunk szerint a hagyatéki bírósági átadó végzésben foglaltatnak. — Ily tilalom nemcsak kifejezetten köthető ki, hanem bizonyos jogügyletnek már természetes folyománya, (hitbizományi helyettesítések, a bontó feltétel vagy időhatár által korlátolt átruházások), mely esetekben az elidegenitési és terhelési tilalom kikötése, mint a rendelkezés jogi természetében rejlő, teljesen felesleges is, minthogy az elidegenítést nem annyira a tilalom, mint inkább harmadik személynek a lekötött dologra vonatkozó igénye gátol ja. Az elidegenitési és terhelési tilalom azonban tételes jogszabályaink és az azokból vonható helyes következtetések szerint nem állapitható meg feltétlenül magánakarat által, hanem csak azon korlátok közt, melyek ama jogszabályokban gyökereznek. Ezek a korlátok:
