Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
97 kérdés eldöntésénél nem lehet döntő, mert a fent idézett törvény rendelkezése csakis arra a jogviszonyra vonatkozik, mely egyfelől az adó behajtására jogosult kincstár (törvényhatóság, község) és másfelől az adó fizetésére kötelezett fél között fennáll, következőleg az ottan szabályozott elévülési idő is, csak a kincstárnak ebből a jogviszonyból származó igényét szüntetheti meg. Ellenben az a jogviszony, amely a fizetés ténye alapján a kötelezett és a fizetést helyette teljesítő fél között létesült, tisztán magánjogi természetű. A fizető visszkeresete nem alapul az adókövetelésnek engedményezésén, hanem annak külön jogalapját, az adós érdekében teljesített közbenjárás (ügyvitel) képezi, amiből következik, hogy az a meghatalmazási szerződésből, illetve ilyennek hiányában, a megbízás nélküli ügyvitelből eredő igényekre nézve mérvadó rendes magánjogi elévülésnek van alávetve. Megbízás nélkül való ügyvitel esetében is azonban a visszkeresettel megtámadott fél nincs elzárva attól, hogy azon az alapon, hogy a fenforgó körülményeknél fogva a fizetés nem tekintethetik az ő érdekében történtnek, esetleges kifogásait érvényesíthesse; amennyiben pedig részletekben törleszteni kötelezett adó visszatérítéséről van szó, birói méltatás tárgya lehet az a kérdés is, hogy az adókötelezett nem szenved-e sérelmet már annak következtében, hogy a visszatérítendő adót jelentékenyebb összegben egyszerre kell megfizetni? Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy ha még el nem évült [közadótartozást a kötelezett helyett más fizet ki, a fizetőnek visszkeresete a kötelezett ellen nem évül el az 1883. évi XLIV. t.-cz. 90. §-ában meghatározott öt évi elévülési idő alatt. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1900. évi márczius hó 9-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az u. a. évi ápril hó 6-án tartott teljes ülésben. 71. szám. (Haszonbérlő adófizetési kötelezettsége jelzálogi kölcsön bevallásának elmulasztása esetén.) Ha a haszonbéri szerződésnél fogva az általános jövedelmi pótadót a haszonbérlő köteles megfizetni, s a haszonbérbe adott földbirtok jelzálogos kölcsönnel van terhelve, felelős-e a haszonbérbe adó a haszonbérlőnek azért, hogy a kamattartozását az 1883. évi XLVI. törvényczikk 13. §-a alapján az 1875. évi XLVII. t.-cz. 8. §-áhan megállapított módon be nem jelentette, s e miatt az általános jövedelmi pótadó a kamattartozás számba vétele nélkül vettetett ki? (I. G. 377/898 P., I. G. 513/1900 P., I. G. 535/1900 P. számokhoz.) Vajdafy : Teljes ülési döntvények. 7
