Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

59 b) Ungvári János, Mária, Lídia, Juliánná és Zsuzsánna egyenlő részben 10 mérő gabonát kiszolgáltatni évenként, becs­értéke 16 frt; c) közösen tartoznak évenként egy kocsi buza szalmát adni, becsérték 2 frt; d) évenként 20 zsák csöves kukoriczát kiszolgálni, ér­téke 16 frt: é) végre 20 bábu 10 csővel kötött kukoriczát adni, mi­nek értéke 1 frt s így az összes szolgáltatás a szerződésben 45 frtra becsültetett. Minthogy a szerződésben feltüntetett azok az ingatla­nok, melyek az özvegyi joggal terhelve voltak, a czeglédi kir. járásbíróságnak 1880. évi július 3 án 1.932. szám alatt kelt hagyaték beszavatoló végzése szerint 1874. évi október 24-én elhalt Ungvári Mihály hagyatékát képezték s a hagyatékot képező ingatlanokra özvegy Ungvári Mihályné szül. Barna Mária javára nem az özvegyi haszonélvezeti jog, hanem csak „özvegyi jogának épségben tartása" szavatoltatott be, — hazai törvényeink szerint pedig az özvegyi haszonélvezeti jog és özvegyi jog között különbség van: mert míg az özvegy nőt férje összes hagyatékára az özvegyi haszonélvezet csak férje utáni oldalági örökösök ellenében illeti meg: addig egye­nes ágon lemenő örökösök létében az özvegyi jog megszorít­ható, s az özvegyi jog tulajdonkép nem áll másból, mint az elhalt férj vagyonából az özvegynő részére illő lakás, eltar­tás és esetleges férjhez menetele alkalmával a kiházasiíás biztosítása : — s jelen esetben, minthogy a hivatkozott be­szavatoló végzéssel nevezett özvegynő javára csakis az özvegyi jog volt biztosítva, mit a czeglédi kir. telekkönyvi hatóság­nak az iratok között fekvő 1884. évi október 18-án 4.347. szám alatt hozott végzése is bizonyít, a hivatkozott szerző­dés IV. pontjában tehát, nem özvegyi haszonélvezetről, hanem egyedül özvegyi jogról történt lemondásról, — illetve özvegyi jognak meghatározott évi szolgálmányokért való megváltás­ról, és azoknak telekkönyvi biztosításáról van szó. Minthogy pedig az özvegyi jogért adott szolgáltatások évi értéke a fentiek szerint 45 frt értéket képvisel, az illeték­szabályok 61. §. c) pontja alapján ennek az értéknek tízsze­res összege, vagyis 450 frt után az illetéki díjjegyzék 27. tétele c) aa) pontja és 66. tétele a) bb) pontja alapján az illetéket III. fokozat szerint, — s ennek a szolgalmi összeg­nek a most hivatkozott telekkönyvi végzéssel történt bekeble­zése után ugyancsak az illeték díjjegyzék 16. tétele B. a) pontja értelmében 7/io%-tólival kellett megállapítani.

Next

/
Thumbnails
Contents