Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

40 oldalági örökösnek bíróilag által adatott s kérelmének az a része, hogy a hagyatéki vagyonok birói bevezetéssel is adassanak folyamodó birtokába, az alkalommal hely nem adatott. Hogy a hagyaték birói zár alatt volt, az bizonyítva van a kecskeméti kir. törvényszéknek 1873. évi november 3 án 11.398. sz. a. kelt végzésével. Ezekből az adatokból és körülményekből önként következik, hogy néhai Szűcs János kiskora gyámság alatt és vagyona hivatalos felügyelet és kezelés alatt volt s mint olyannak halálát és hagyatékát az illető gyámhatóság és árvaszék volt köteles bejelenteni. Ehhez járul még ugy az említett 2.883—1873. sz. a. kelt végzésben, mint az abban idézett 292/873. sz. a. kiadványozott s a m. kir. Curiának mint legfőbb itélőszéknek 1872. évi deczember 16-án 7.374. sz. a. kelt ítéletével helybenhagyott kir. Ítélőtáblai és első bírósági ítéletben foglalt ama határozott intézkedés, miszerint azt a végzést és a jogerőre emelkedett Ítéletet hivatalból kellett a kir. adóhivatallal közölni, mely határozatok és hivatalos intézkedések által Szűcs Karolina férjezett Piros Jánosné méltán tartotta magát felmentettnek a bejelentés kötelezettsége alól. Ha tehát a bejelentés tekintetében mulasztás történt, az kétségtelenül az arra kötelezve volt hivatalt terhelheti és Szűcs Karolina férjezett Piros Jánosné hátrányára be nem számitható. Ezekből az indokokból a kir. pénzügyigazgatóság végzését megváltoztatni s Piros Jánosné született Szűcs Karolinát illetőleg örököseit, a végzés tárgyát képező illeték megfizetésének kötelezettsége alól elévülés czimén felmenteni s annak törlését elrendelni kellett. 49. (519 — 86. p. b.) A hagyaték illetékszabás czéljábóli bejelentésének kötelezettségére nézve, az örökhagyó halálozási időpontjában fennálló viszonyok irányadók. Ha tehát az örökösök közül az elhalálozás idejében bár egy is kiskorú volt, de időközben nagykorúvá vált, s ez által a birói beavatkozás szüksége megszűnt: a hagyaték késedelmes bejelentése czimén felemelt illeték nem követelhető. Tényállás: Beszterczén 1884. évi február 16-án elhunyt Cserminger Oszkár hagyatéka után az illeték, minthogy a hagyatéki bíróság a hagyatéki iratokat 1884. évi július 5-én 2330. sz. a. átiratával azzal közölte illetékszabás végett, hogy birói beavatkozásnak helye nincs, a beszterczei kir. adóhivatalnál 1884. évi Ask. 1791. tét. sz. a. 144 frt 34 kr rendes és 72 frt 17 kr felemelt összegben szabatott meg.