Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

21 dése azonban ebben az esetben alkalmazást nem nyerhet, mivel ebben az esetben két jogügylet forog fenn és pedig: a) első jogügyletet képez Fischer Márk Lipótnak elől körülirt halálesetre történt ajándékozása, melyben a megilletékezett 40.000 frt tökét a bajai izraelita hitközségnek a hova forditás, illetőleg minden feltétel kifejezése nélkül ajándékozta, s igy a megajándékozott izraelita hitközség részére a szabad rendelkezési jogot meg nem szorította. Amidőn az izraelita hitközség ezt a 40,000 forintot birtokába és szabad rendelkezése alá vette, a halálesetre történt ajándékozási jogügylet teljesen foganatba ment. b) A második jogügylet pedig akkor jött létre, amidőn az izraelita hitközség képviselő testülete — most már szabad rendelkezési jogánál fogva — az ajándék tárgya fölött 1893. évi június 4-én tartott közgyűlésen határozatilag rendelkezett. Tekintettel arra, ho^y többször nevezett Fischer Márk Lipót ajándékozó, az elől körülirt s kir. közjegyző előtt felvett ajándékozási okiratban, az ajándék czéljaira s hová forditására nézve magánjogilag érvényesíthető feltételeket nem kötött ki: ez után az a) pont alatt is említett és teljesen foganatba ment ajándékozás után, melynél a hivatkozott 1868. évi XXIII. t.-cz. 21. §-ában felvett czél kitűzve nincs, az illetéki szabályok 2. tétele A. b) és B. III. pontja értelmében és alapján, a neheztelt 4.000 frt illeték helyesen és jogosan szabatott ki és követeltetik. A fenti b) pontban körülirt második jogügylet, vagyis a közgyűlés határozatának az a része, melyben a megajándékozott izraelita hitközség, a kérdéses ajándéknak 40.000 forintnak hova fordítását — már szabad rendelkezésénél fogva — elhatározza : igen is a hivatkozott 1868. évi XXIII. t.-cz. 21. §-ának intézkedése alá tartozik, de ez után a rendelkezés után illeték kiszabva nem is lett. Ennek az ügynek elbírálásánál nem lehetett figyelembe venni Krausz Dávid és Réh Fülöp tanuk által kiállított s fentebb körülirt s a felebbező hitközség által bemutatott nyilatkozatot ; mert a fennálló illeték- és bélyeg-szabályok értelmében, az illeték megállapításánál csak azok a magánjogi megállapodások és kikötések vehetők figyelembe, melyeket a jogügyletet kötő felek tényleg kikötöttek s elfogadtak, s melyek törvényes uton érvényesíthetők; ez a nyilatkozat pedig az illetékezett ajándékozási jogügyletet magában tartalmazó okirat magánjogi megállapodásain mit sem változtat. Ezekből az okokból a neheztelt illetéket fenn kellett tartani.