Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

20 16. (2015—94. p. b.) Oly hagyomány, melynek czélját, illetve hová fordítását a hagyományozó meg nem jelölte : illeték alá esik még akkor is, ha azt a hagyományos utóbb önként illetékmentes czélra fordítja. A m. kir. pénzügyi közigazgattási bíróság : a zombori m. kir. pénzügyigazgatóságnak felebbezett határozatát helybenhagyja. Indokok: Fischer Márk Lipót a bajai kir. közjegyző előtt 1893. évi márczius hó 30-án 151. sz. alatt felvett kir. közjegyzői okirat 1. pontja e) betűje alatt a bajai izraelita hitközségnek 40.000 frtot ajándékozott, fentartván az ajándékozási okirat további intézkedése szerint eme tőkének kamataira nézve, haláláig maga részére a haszonélvezetet. Az elajándékozott 40.000 frt hovaforditására nézve, vagyis az ajándék czélját illetőleg ajándékozó, az ajándékozási oklevélben miféle intézkedést sem tett. Midőn ajándékozó elhalálozása után a bajai hitközség ennek a 40,000 frtnak teljes tulajdonába s birtoklásába jutott, a hitközség képviselő testületének 1893. évi június 4-én tartott közgyűlésén a hitközség elnöke Rosenberg Mór a kérdéses 40.000 írt hova fordítására nézve azt a javaslatot tette, hogy abból 19.000 frt a Baján felállított két költséges iskolaépület emeléséből fenmaradt 19.017 frt tartozás törlesztésére fordittassék, a többi megmaradó 21.000 frt tőke pedig „Fischer Márk Lipót iskola-alap" nevet viselő oly alapítványra adassék, melynek évi jövedelme az iskola fentartására fog szolgálni. Ezt a javaslatot a hitközségi képviselőtestület határozatilag elfogadta s az erről felvett jegyzőkönyv hiteles kivonatának bemutatása mellett azt kérte nevezett hitközségi elnök, hogy miután az ajándék tárgyát képező 40.000 frt kizárólag iskolai és népnevelési czélokra fordíttatott, az attól 10%-tólival kiszabott 4.000 frt illeték törültessék. Bemutatott egyúttal egy Krausz Dávid és Réh Fülöp által 1893. évi október 4-én kiállított nyilatkozatot, melyen a nevezettek névaláírása kir. közjegyző által van igazolva, mely szerint az ajándékozási szerződés megkötése előtti és utáni időben, nevezett ajándékozó előttük azon óhaját többször kifejezte, hogy a kérdéses 40.000 frt a hitközség oktatási és népnevelési intézmények fentartására használtassék fel. Igaz, hogy az 1868. évi XXIII. t.-cz. 21. §-a akként intézkedik, hogy „A tudományi, közoktatási és közjótékonysági czélokra rendelt örökségek, hagyományok és ajándékozások bélyeg- és illetékmentesek" ; eme törvénynek intézke-