Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

19 illetve kegydi.jak után kirótt 8169 frt 99 kr illeték fizetésétől, mert a felterjesztett hagyatéki iratokból, nevezetesen néhai gróf Károlyi Istvánnak 1854. május 23-án kelt végrendeletének III. szakaszában foglalt intézkedéséből kitűnik, hogy a kimutatott nyugdijasok, illetve kegydijasokra nézve oly intézkedés, mely hagyomány természetével birna. a végrendeletben téve nincsen; mert hagyományról csak ott lehet szó, a hol a végrendelkező akarata ugy alanyi, mint tárgyi tekintekintetben a hagyományt világosan meghatározza, illetve a hagyományt olyannak kijelenti. Ily körülmények között néhai gróf Károlyi István tisztjei közül azok, kik a reájuk nézve fennállott nyugdijszabályzat szerint már nyugdíjbiztositványt szereztek, hagyományosoknak nem tekinthetők; mert a nyert nyugdijra a szolgálati viszonyhoz alkalmazott nyugdijbiztositvány alapján jogos igényük volt. Mindezekhez képest a kir. pénzügyigazgatóság idézett végzésének azt a részét, mely a fennebb emiitett 8169 frt 99 kr illetékre vonatkozik, megváltoztatni s ennek az illetéknek törlését elrendelni kellett. 15. (1254—89. p. b.) Nyugdíj-hagyományok után, ha a hagyományosnak a nyugdijra különben igénye nem lett volna, örökösödési illeték jár, A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság : A pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1888. évi június 22 én 23.351. sz. alatt kelt végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert: felebbezők azt, hogy a végrendeletben kirendelt nyugdijak őket valamely szerződés alapján illetnék meg, nemcsak nem igazolták, de nem is állítják; ennélfogva a végrendeletben rendelt nyugdijhagyományozás az örökhagyó egyoldalú elhatározásán, végakaratán alapszik, s nem tekinthető oly intézkedésnek, mely az örökhagyó végakaratára befolyással biró, valamely szerződésszerű kötelezettség teljesítése, illetve megerősítése czéljából vétetett volna fel a végrendeletbe. Ennek az előnynek tehát más jogalapja, mint a végrendeletben kifejezett egyoldalú végakarat, egyátalán nincsen; minélfogva ez az intézkedés, a hagyomány jellegével bir. Mivel pedig felebbezők ezt a hagyományt minden visszteher kikötése nélkül, feltétlenül kapják, a hagyomány ingyenes, s mint ilyen után az ill. dijj. 95. tétel B. pontjában felsorolt rendelkezésekhez képest, a bélyeg- és ill. szabályok 61. §-ában jelzett alapon kiszámitott érték után, jogosan és helyesen szabatott ki az illeték.