Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

12 Határozat : A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság: A megfellebbezett végzést megváltoztatja, fellebbezőt az Ask. 2.083/93. tétel alatt előirt: 258 frt vételi illeték helyett: 6.000 írttól l-3°/o-tólival 6.000 írttól 1'9%-tólival járó illeték fizetésére kötelezi, és az illetéknek ekként történt helyesbítése után mutatkozó illetéktöbbletnek törlését elrendeli. Indokok: Ozv. H. Károlyné S. Zzuzsanna adásvevési szerződésnek czimzett okirattal 6.000 frt vételár kikötése mellett, eladja és tényleges örökségébe átengedi A. Imréné szül. H. Etelkának az Arad városi 843. számú tjkvben 1.041. hrsz. s a kápolna-utczai 2. számú házát és beltelkét. A szerződés 2. pontja szerint A. Imréné, szül. H. Etelka a fentebb jelzett ingatlant örökségébe átveszi; a 4. pont szerint pedig A. Imréné a szerződésben emiitett 6.000 frt vételári összeget szülei után reá hárult örökségébe beszámította, és ezzel a vételár kiegyenlítést nyert. Ettől a jogügylettől, mint adásvételi szerződéstől 6.000 frt után 4.3°/0-tólival 258 frt illeték szabatott ki. A most körülirt szerződés szövege szerint az ingatlant szerző A. imréné született H. Etelka az ingatlan átadójának özv. H. Károlyné S. Zsuzsannának visszteher fejében az ingatlan megszerzéseért mit sem fizet ki, hanem a 6.000 frt vételári összeget felebbezése szerint átadó édes anyja után reá eső örökségébe, vagyis oly vagyonba tudja be, a mely vagyon megszerzése bizonytalan idő bekövetkeztével juthatott volna csak birtokába, és ezt magán a szerződésen alapuló állítását ügyfélnek a kincstárt képviselő kir. pénzügyigazgatóság meg nem czáfolta. Ez a jogügylet tehát tekintettel arra, hogy a tárgyiratoknál fekvő hiteles anyakönyvi kivonat igazolása szerint, az ingatlant átvevő felebbező ügyfél az ingatlan átadójának édes leánya, ennélfogva az illetékezett jogügylet adásvételi szerződésnek nem minősíthető, hanem olyannak, a mely szerint az anyja gyermekét örökségére nézve, még életben részben vagy egészben kielégíti, s épen ezért ez a jogügylet, mint élők közti ajándékozás illetékezendő meg. 9. (80—98. k. b.) Az özvegy nem róható meg örökösödési illetékkel férje hagyatékának ama része után, amely az osztály szerint a gyermekeket illeti és melyet számadás nélkül olykép kap kezelésébe, hogy annak várható jövedelmén felül még bizonyos (fix) összeget tartozik gyermekeinek évente kifizetni.