Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

11 l9/io%, hanem 1% és l5/io°/o alkalmazásával Írassék elő, az ekként mutatkozó 5500 frt 53 krnyi különbözet fizetése alól pedig mentessék fel. Határozatok : A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság: Minthogy az 1 és l5/io% os illetéknek az illetéktörvény 44. és 95. tétel B. pontja értelmében, csak hitbizományi örökösödéseknél van helye, jelen esetben pedig, minthogy a lengyeltóti körjegyzőnek 1887. deczember 11-én 2269. sz. a. kelt nyilatkozata szerint, gróf Zichy N. János hitbizomány alapitó még életben van és folyamodó tőle a hitbizományt tényleg átvette, nem örökösödés, hanem a hitbizománynak élők között visszteher nélküli átadása forog fenn, mely az illetéktörvény 2-ik tétéleértelmében, l3/io és l9/io°/o-os illeték alá esvén, folyamodó a marczali kir. adóhivatalnál A. 711/1887. t. a. előirt illeték elleni kérelmével elutasittatik. A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság : A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1888. február hó 29-én 7496. szám a. kelt végzését indokain felül még azért is helybenhagyja, mert igaz ugyan egyrészt, hogy az 1874. október 16-án kelt hitbizományi okirat tanúsága szerint, Zichy N. János gróf, a hitbizományt csak elhalálozásának beállása utáni joghatálylyal alapította, de másrészt be van igazolva az is, hogy Zichy N. János gróf a kaposvári kir. törvényszék, mint hitbizományi bírósághoz 1886. deczember hó 2-án 6526. sz. a. beadott kérvényében, az alapitó okirattól eltérőleg, a hitbizományt már életében kérte fölállítani, mely kérelem jogosultságát nevezett törvényszék elismerve, 6526/86. sz. végzésének tanúsága szerint, a lengyeltóti uradalmat képező fekvőségeknél a hitbizományi minőséget telekkönyvileg kitüntette, és egyidejűleg feljegyeztette, hogy a hitbizomány jelenlegi birtokosa Zichy Béla gróf. Minthogy pedig az alapitó fent ismertetett kérelmének a hitbizományi bíróság által történt teljesítése által, kétségtelenül élők közötti ingyenes vagyonátruházás jött létre, az ezen átruházás után járó illeték megállapításánál, az illetéki díjjegyzék 2-ik tételének rendelkezéseit kellett irányadókul tekinteni. 8. (1971—94. p. b.) Ha a szülő valamely ingatlanát törvényes gyermekének meghatározott vételárért engedi ugyan át, de a szerződés szerint ez a vételár nem fizetendő ki, hanem az annak megfelelő összeg az átvevőre az átruházó után háramlandó örökrészbe tudatik be, ez a jogügylet — illetékezés szempontjából: élők közti ajándékozásnak tekintendő, t