Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

!):; határoz. A végzés ellen, mely a tanút valló- A tanu_ mástételre kötelezi, a tanú halasztó hatályú ^tígaíélfolyamodással élhet. das&nak 1893 : XVIIT t^cz. 87, §. Az előző 1. és 3. pontja alapján a tanúságtétel meg nem tagadható : r 1. ha a kérdés oly jogügyletre vonatkozik, a melynél a kihallgatandó mint tanú szerepelt: 2. ha a kérdés oly cselekményre vonatkozik, a melyet a tanú a vitás jogviszony tekintetében mint valamelyik félnek képviselője, vagy megbízottja teljesített, vagy ha a tanú a vitás jogviszony tekintetében mint kezes, vagy jogelőd jelentkezik: 3. ha a tanú családtagjának születése házassága vagy elhalálozása bizonyítandó; 4. ha a kérdés családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik. 1868 : LIV. t.-cz. 199. §. Szabadságában áll a bizonyító fél ellen- Ellenkérfelének akár periratai mellett, akár a tanú- ceset' kihallgatásnál ellenkérdéseit nyíltan, vagy lepecsételve, de mindig írásban beadni. A 194. rendelete az ellenkérdésekre is kiterjed. E i?-t a sommás eljárásban a/ 1893:XV1II. t.-cz. 89. §-a helyettesíti. 1868 : LIV. t.-cz. 200. §. A tanú A bíró minden egyes tanút, mielőtt ki- fi^* hallgattatnék, az eskü szentségére s a tetése.