Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

7) tagadja, vagy hallgatással mellőzi az ellenfele által felhozott ténybeli állítást: az a bíróság előtt beismertnek tekintetik. Hallgatag beismerésnek azonban nem tekinthető olyan állítás vagy ténykörülmény tagadásának elmulasztása, mely a periratokban meg van czáfolva. (1893 : XVIII. t.-cz. 61. £-ának második bekezdése.) A bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján belátása szerint itéli meg azt, hogy a félnek olyan nyilatkozata, mely szerint az ellenfél tényállításának valóságáról vagy a magánokirat valódiságáról nincs tudomása, vagy arra nem emlékezik, tagadásnak tekinthető-e. Az 1893: XVIIL t-cz. 215. §-a szerint az L893: XVIII. t.-cz. 61. §. második bekezdése a rendes eljárásra is kiterjed, azon hozzáadással, hogy rendelkezése a magánokirat valódiságára nézve tett nyilatkozatra is alkalmazandó. A szöveget tehát ezzel kiegészítettük. 1868: LIV. t-cz. 160. §'. Az 1893 : XVIII. t.-cz. 219. §-a hatályon kivid helyezte a rendes eljárásban is az 1868: LIV. t.-cz. 160, §-át, mely a bíróságon kiviili beismerésről rendelkezett. 1868: LIV. t.-cz. 161. §. Ugyanazon felek között folyamatban levő más perben tett beismerés bíróságon kivüli beismerésnek vétetik.