Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

364 A félnek rendelkezéséből kivehetőleg, de azért sem képez eskü bizonyítási eszközt, mert e §. nem is a törvénynek alatti e „Bizonyítást" tárgyazó negyedik fejezetében van Idhallga- felvéve, nyilvánvaló, hogy a felek személyes megtása. hallgatásra való idézése esetén, az elmaradás által egymagában valamely ténykérdés bizonyítottnak egyáltalán nem vehető s így a mennyiben az eljáró bíróság felperes ily mulasztását bizonyítékul vette s ennek alapján állapította meg a tényállást, lényeges eljárási szabályt sértett meg annál is inkább, mert az 1893. évi XVIII. t.-cz. hl. §-át is helytelenül alkalmazta, a mennyiben ennek világos rendelkezésével szemben az elmulasztott határnapon a korábbi tárgyalások azon eredményét, hogy az alperesi állítás tagadva lett és mivel sem bizonvíttatott, egyáltalán figyelembe nem vette. (1896. febr. 15. E. 54.) 75. (Ha a félnek eskü alatti kihallgatása rendeltetett el, a bíróság által közvetlenül idézendő, nem pedig perbeli képviselője által.) A m.-óvári Mr. járásbíróság: Felperesi képviselő azon kérelmének, hogy felének eskü alatti kihallgatása újból elrendeltessék, helyt adni azért nem lehetett, mert a tényállás a nélkül is kellőleg tisztázható volt, és felperesi képviselő maga sem állítja, hogy felének meg nem jelenése vétlen mulasztásból történt, azon körülmény pedig, hogy fele az eskü alatti kihallgatáson külön saját kezéhez kézbesítendő végzés által nem idéztetett, a kihallgatásnak újból elrendelésére indokul szolgálhatott, mert az ügyvéd az 1874: XXXIV. t.-cz. 38. §-a, valamint az~ 1893: XVIII. t.-cz. 7. és 36. §-ai harmadik bekedezése, 130. §. harmadik bekezdése értelmében a feleket minden tekintetben képviselni jogosítva van és cselekményei úgy tekintetnek, mintha azokat a fél maga tette A'olna s az ügyvéd kezéhez történt kézbesítések az 1868:LIV. t.-cz. 259. §. 2. bekezdése szerint egvenlő joghatályának vétetvén a fél részére történt kézbesítésekkel, a bizonyítási felvételt rendelő végzésnek a meghatalmazott előtt kihirdetése is úgy tekintendő, mintha az maga a fél előtt történt