Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
82 I. A szerződés megkötése dott határozatot hatályon kívül helyezte és a felperest a keresetével elutasította. A határozata indokolásában az alábbiakat fejtette ki. A gazdasági döntőbizottság az első fokú eljárás során nem derítette fel kellő alapossággal a tényállást, nem elemezte azokat a gazdasági körülményeket, amelyek a 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet gazdaságpolitikai szempontból is helyes alkalmazásához feltétlenül szükségesek. A fellebbezési eljárás során a gazdasági döntőbizottság meghallgatta az alperes említett másik megrendelőjét, a gyógyszerárugyárat, valamint az illetékes termelőeszköz-kereskedelmi vállalatot. Ezek nyilatkozatainak figyelembevételével a tényállást a következőkkel kell kiegészíteni: Az alperes a gyógyszerárugyárral megkötötte a kapacitáslekötési szerződést, sőt később a szállítási szerződést is az évi 600 tonnás mennyiség negyedévenként 150—150 tonnás szállítására. A gyógyszerárugyár az egyik legnagyobb belföldi felhasználó. Teljes igényét ez a mennyiség nem is elégíti ki, a negyedévi nátriumtrioszulfát-szükséglete 210 tonna. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalat tájékoztatása szerint a felperes évekkel ezelőtt tőle szerezte be segédanyag-szükségletét. Az alperes termelésbe lépésétől kezdve mintegy 5—6 éven keresztül közvetlenül az alperes szállította a felperes részére a nátriumtrioszulfátot. A vegyianyagból a TEK-vállalat azóta is folyamatosan importál más megrendelők részére. A felperes december 4-én 5 tonna nátriumtrioszulfátot rendelt meg nála, ő ezt a mennyiséget igazolta is és a következő év januárjára eső arányos mennyiséget le is szállította. Közölte a termelőeszközkereskedelmi vállalat azt is, hogy az anyag importálása terén nincs semmilyen korlátozás. Amennyiben a felperes nagyobb mennyiséget igényelt volna, úgy ennek behozatalára is fennállott volna a lehetőség. Az importból beszerzett termék ára lényegesen nem tér el az alperes által előállított belföldi segédanyag árától. A fentiekből is kitűnik, hogy a gazdasági döntőbizottság kellően fel nem derített tényállású ügyben élt a 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 10. § (1) bekezdésében biztosított rendkívüli beavatkozási lehetőséggel. Ezzel az eszközzel — amellyel a gazdasági döntőbizottság beavatkozik a vállalatok szabad forgalmazási tevékenységébe — csak olyan helyzetben indokolt élni, amikor a súlyos hátrányokkal járó termelési akadály más módon nem hárítható el. A régi szerződéses jogviszony formális megszakadásának tényén kívül vizsgálni és elemezni kell a népgazdasági érdekkel és a felek méltányos érdekeivel kapcsolatos egyéb körülményeket is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a rendkívüli beavatkozási lehetőség nem az eddigi bármilyen jellegű termelési kapcsolatok megszakadása esetében áll fenn. Nem lehet ugyan egyetérteni azzal a szűk meghatározással, amelyre az alperes utalt, s amely szerint ilyen jellegű kapcsolatnak csak az ún. kooperációs kapcsolatokat kell tekinteni, de helytelen lenne, ha a termelési együttműködési kapcsolatok fogalmát tágan értelmezve a gazdasági döntőbizottság kiterjesztené a kivételes beavatkozást mindennemű eddigi termelési, illetve termelési célt szolgáló kereskedelmi kapcsolat fenntartására, helyreállítására. Ilyen értelmezés és gyakorlat mellett nem is jöhetnének létre azok az új, jobb, gazdaságo-