Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

62 l. A szerződés megkötése meghatározva, az alábbi (b) pontban foglaltakat kell megfelelően irányadónak tekinteni. b) Ha a termék ára legmagasabb (maximált) vagy hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakítandó árformába tartozik, de az utóbbi esetben a betartandó árhatárt hatósági rendelkezés megjelölte vagy az a hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével meghatározható és a felek annál alacsonyabb árban nem állapodnak meg (az ár felől a szerződésben nem rendelkeznek), a Ptk. 366. §-ának (1) bekezdése értelmében a legmagasabb árat, illetőleg azt az árat kell irányadónak tekinteni, amelyhez képest az árhatósági rendelkezés eltérést enged. Ugyanez a helyzet, ha a felek a megállapodásukban a legmagasabb árat, illetőleg a betartandó árhatárt túllépik. A legmagasabb ár alatt, illetőleg a betartandó árhatáron belül azonban a felek szabadon megegyezhetnek és az R 12. § (2) bekezdésében, illetőleg 13. §-ában foglalt szabályok ebben a tekintetben is irányadóak. Mindezek vonatkoznak arra az esetre is, ha a felárnak, vagy az engedménynek csak a felső, illetőleg alsó határa van meghatározva és azon belül a felek egyezkedhetnek. c) Ha a terméknek nincs hatósági ára (betartandó árhatárt nem tartalmazó hatósági előírások figyelembevételével kialakítandó vagy szabad árformába tartozik) és a felek az árban megegyezni nem tudnak, az ár tekintetében — a szerződés lényeges tartalmi eleme lévén — az R 12. §-ának (2) bekezdésében és 13. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha az árban való megegyezés sikertelensége következtében a vita gazdasági döntőbizottság elé kerül, az ár meghatározása során eligazításul az 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 6. §-ában foglalt az a rendelkezés szolgál, amely szerint legmagasabb árként a vállalat előző évi átlagos nyereségét biztosító árat kell alkalmazni. Emellett azonban figyelemmel kell lenni a vonatkozó hatósági előírásokra (megkötésekre) is. 2. Ha a szerződés tárgya nem esik szerződéskötési kötelezettség alá, az ár vonatkozásában a következőket kell szem előtt tartani: a) Ha a terméknek rögzített (határozott) ára van, a fenti l/a pontban írtak az irányadók. b) Ha a termék ára legmagasabb, vagy hatósági megkötések figyelembevételével kialakítandó árformába tartozik, de az utóbbi esetben kötelezően betartandó árhatára van (hatósági ár) és a szerződést anélkül kötötték meg a felek, hogy az árra nézve kifejezetten megállapodtak volna (az ár felől a szerződésben nem rendelkeznek) a Ptk. 366. §-ának (1) bekezdéséhez képest a szerződésben a legmagasabb hatósági ár, illetőleg az az ár irányadó, amelyhez képest az árhatósági rendelkezés az eltérést megengedi. Ugyanez a helyzet, ha a felek a megállapodásukban a legmagasabb árat, illetőleg a betartandó árhatárt túllépik. Ha azonban a felek között a legmagasabb áron, illetőleg a betartandó árhatáron belül véleményeltérés merül fel, amely tekintetében megállapodniuk nem sikerül, a szerződés nem jön létre. Mindezek irányadók a felár vagy árengedmény tekintetében keletkezett véleményeltérés esetén s. c) Ha a termék ára árhatárt nem tartalmazó hatósági előírások figyelembevételével kialakítandó vagy szabad árformába tartozik és a felek