Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

42 í. A szerződés megkötése sekben való megállapodása szükséges. Az R 18. § (2) bekezdése szerint a szállítási szerződésnek lényeges tartalma — egyebek között — a szolgáltatás tárgyának meghatározása minőség szerint. A szóban forgó esetben a felek a minőség kérdésében történő megállapodásukat későbbre halasztják, így a szerződés aláírásakor e lényeges kérdésben még nincs közöttük megállapodás, ezért ekkor még nem lehet a szerződést létrejöttnek tekinteni. Ezek szerint tehát, ha a felek a szerződésben a minőség meghatározása helyett a szállító által később bemutatandó és a megrendelő által elfogadandó mintára utalnak, a szállítási szerződés csak a minta elfogadásának időpontjában jön létre. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a GY 587. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 207. § (1) és (2) bek., 213. § (1) bek., az R 6. §, 9. §, 18. § (2) bekezdésében foglaltakkal. 10. sz. elvi határozat A felek a tervszerződések keretében ráutaló magatartással is eltérhetnek a szerződéspótló szabályoktól. Az új gazdaságirányítási rendszerben a tervszerződések céljaként erőteljesebben jut kifejezésre a szükségletkielégítés előmozdítása és mind jobban érvényesül a szerződéskötési szabadság, s általában a felek akarata. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint: „A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre". A 216. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy: „Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni". A Ptk. ezzel kapcsolatban semmiféle megszorítást nem tesz, a szerződési akaratnak ráutaló magatartással történő kifejezését semmilyen irányban nem korlátozza — annak ellenére sem, hogy a Ptk. szabályai általában szerződéspótló jellegűek. A Ptk. 399. §-ának (1) bekezdése — és ezzel összhangban az R 10. §-a — kimondja ugyan, hogy a tervszerződéseket írásban kell megkötni, de ehhez hozzáfűzi, hogy ha a jogszabály kivételt nem tesz, az írásbafoglalás elmulasztása a szerződést nem teszi érvénytelenné. Ebből is következik, hogy a ráutaló magatartás szerepe a tervszerződések körében sem csökken. A Ptk. 207. §-ának az 1967. évi 39. sz. tvr. 10. §-ával módosított (2) bekezdése szerint nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály, illetőleg alapfeltételek rendeznek. Ez a szabály kétségtelenül megkönnyíti a szerződéskötésnél a felek helyzetét; semmi esetre sem jelenti azonban azt, mintha ezáltal a jogszabály, illetőleg az alapfeltételek szerződéspótló rendelkezéseivel szemben a ráutaló magatartás nem érvényesülhetne. A Ptk. 216. §-ának hivatkozott rendelkezése tehát a tervszerződések területén is alkalmazásra kerül.