Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

36 I. A szerződés megkötése kötöttségük alakulására [Ptk. 212. §-ának (2) bekezdése, R 14. §-a stb.] és arra, hogy szerződésük tartalmát adott összefüggésben a gazdasági döntőbizottság határozza meg. Magától értetődik tehát, hogy a felek csak közös megegyezéssel — de ez esetben is csak a határozathozatalig — vonhatják vissza alávetésüket. Ez az állásfoglalás természetesen nem érinti a megrendelőnek azt a jogát, hogy szállítási szerződési nyilatkozatát (megrendelését) — a másik félnél felmerült költségek megtérítése mellett — a szerződés létrejöttéig bármikor visszavonhatja [R 12. §-ának (1) bekezdése]. JEGYZET: a) Eredetileg közölve D 1967. évf. 1. sz. 32. old. 1179. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 207. § (1) és (3) bek., 212. §, az R 6. §, 12. § (1) bek., 17. §-ában foglaltakkal. 6. sz. elvi határozat I. Ha szerződéskötési kötelezettség alá nem eső termékre vonatkozóan a felek a szállítási alapfeltételekben vagy más diszpozitív szabály által rendezett kérdésben megállapodni nem tudnak, a szerződés nem jön létre. II. Ha a felek a szerződés tartalmához tartozó, jogszabállyal vagy a szállítási alapfeltételekkel rendezett olyan feltételről nem rendelkeztek, amely közöttük vitás nem is volt, va£y amelyre nézve köztük a vita megszűnt, a szerződést a jogszabálynak, illetőleg a szállítási alapfeltételekben foglaltaknak megfelelően létrejöttnek kell tekinteni. III. Ha a felek a szerződés tartalmához tartozó, valamely jogszabálylyal vagy a szállítási alapfeltételekkel nem rendezett és nem is lényeges kérdésben nem állapodtak meg, a gazdasági döntőbizottság a szerződést — a jogszabályban meghatározott feltételek fennforgása esetén — kiegészítheti. ad I. Szállítási szerződéskötési kötelezettség alá nem eső termékek vonatkozásában viták merülnek fel olyan szerződési feltételek tekintetében is, amelyeket a vonatkozó szállítási alapfeltételek rendeznek. Ha ilyen vitát megegyezéssel rendezni nem sikerül, a felek egyike olyan álláspontot foglalhat el, amely szerint a vitának nincs is jelentősége, mert — eltérő megegyezés híján — a szállítási alapfeltételekben foglalt rendelkezések érvényesülnek és így a szerződést az egyéb feltételekben való megállapodás folytán létrejöttnek kell tekinteni. A másik fél viszont arra hivatkozhatok, hogy a megállapodásnak valamennyi szerződési feltétel vonatkozásában létre kell jönnie, mert különben a szerződés megkötésérői nem lehet szó. Felvetődik tehát a kérdés, vajon abban az esetben, ha a szállító és a megrendelő a szállítási alapfeltételekben rendezett valamely szerződési feltételben nem tud megegyezésre jutni, lehet-e a szerződést a vonatkozó szállítási alapfeltételekben foglaltak szerint létrejöttnek tekinteni.