Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
7. A szerződés megkötése 35 ad I. A felek szerződéskötési szabadságát nem korlátozza az a lehetőség, hogy szerződési vitájuk gazdasági döntőbizottság elé terjesztésében megegyezhetnek (R 17. §-a). Ezzel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogy a szerződéskötési szabadság körében alávetés esetén miként alakul a gazdasági döntőbizottság szerződést létrehozó, módosító és megszüntető jogköre (konstitutív jogkör). A feleknek az a jogosultsága, hogy a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, az R 17. §-a szerinti szerződési vitában lényegében meghatározza a gazdasági döntőbizottság konstitutív jogkörének terjedelmét. Az ilyen jogkör a felek által adott felhatalmazáson alapszik. Ez pedig azt jelenti, hogy a felek a gazdasági döntőbizottság konstitutív jogkörének terjedelmét is megszabhatják. E jogkörben lehetőség van például olyan értelmű korlátozásra is, amelynek értelmében a gazdasági döntőbizottság csak meghatározott határidő lejártáig kap felhatalmazást a vita eldöntésére. Előfordulhat ugyanis, hogy a szerződés megkötése meghatározott idő elteltével a felek egyikének vagy mindkettőjüknek már nem áll érdekében. Az előbbiekből következik viszont az is, hogy ha a felek az alávetésben korlátozó kikötést nem tesznek, az előterjesztett vitás kérdések eldöntése vonatkozásában a gazdasági döntőbizottság konstitutív jogkörének a terjedelme teljes. Itt kell megemlíteni, hogy az R 17. §-a nem érinti a gazdasági döntőbizottságnak azt a jogát, hogy ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki és ezt jogszabály, szállítási alapfeltétel sem rendezi, a gazdasági döntőbizottság a szerződést — céljának és tartalmának figyelembevételével — kiegészítheti [Ptk 207. §-ának (3) bekezdése]. E jog gyakorlásához természetesen a felek alávetést tartalmazó nyilatkozata sem szükséges. ad II. Szerződéskötési kötelezettség hiányában a szerződési vita előterjesztésének formai részével összefüggően megállapítható, hogy az R 17. §-a nem ír elő alakszerűséget arra a közös megegyezésre, amely a szerződési vitának a gazdasági döntőbizottság elé terjesztésére irányul. A megegyezés tehát akár szóban, akár írásban történhet. A formaszabadság elvének hangsúlyozása mellett is meg lehet azonban állapítani, hogy a megegyezésnek írásbeli rögzítése helyesebb, mert esetleges későbbi — különösen a megegyezés tartalmával kapcsolatos — eltérő értelmezéseket inkább elhárít, jobban biztosítja a felek akaratának érvényesülését, céljaik védelmét, a feleket alaposabb megfontolásra készteti és ezért nyomós társadalmi érdekek szólnak mellette. Egyébként az írásbeli megegyezés mind tartalmilag, mind formailag sokféle változatban történhet. Vonatkozhat egy konkrét ügyre, az ügyek valamely csoportjára, esetleg a felek között kötendő minden egyes szerződésre. Az alávetés befoglalható a szerződési nyilatkozatokba, levélbe, jegyzőkönyvbe, beadványba stb. ad III. Szerződéskötési kötelezettség hiányában az egyes szerződési feltételek tárgyában keletkezett vitának gazdasági döntőbizottság elé terjesztésében való megegyezés többek között azt jelenti, hogy a felek saját akaratelhatározásukhoz képest kölcsönös nyilatkozatot tettek ajánlati 3*
