Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
30 í. A szerződés megkötése szolgáltatások, illetve az ezeket célzó és ezekhez idomuló szerződések az egymástól eltérő jogi természetüket, jogi önállóságukat nem tartják meg változatlanul. Egy komplex beruházás megvalósításához tervezési, kivitelezési, művezetési, technológiai szerelési, szerelésvezetési, szállítási, fejlesztési stb. szerződések teljesítésére lehet szükség, de az a tény, hogy ezek végeredményben egy célt szolgálnak, nem szünteti meg az egyes szerződések speciális jellegét, önállóságát és a reájuk vonatkozó eltérő jogszabályok alkalmazandóságát. A Techn. A. 2. § (1) bekezdése a technológiai szerelésre fogalommeghatározást nem ad, hanem helyette előírja, hogy a szolgáltatás jellegének a meghatározásánál a technológiai szerelésre vonatkozó árrendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. Az irányadó vas-, fém- és gépipari termékek helyszíni szerelési munkáiért járó díjak megállapításáról és elszámolásáról szóló 68 030/1968. (ÁT. 8.) KGM—ÁH számú utasítás L § (1) bekezdése ugyancsak nem határozza meg a technológiai szerelési munka fogalmát, hanem e helyett taxatíve felsorolja azokat a munkálatokat, amelyek az ár és elszámolási szabály, valamint az alapfeltételek alkalmazása szempontjából is technológiai szerelésnek minősülnek. Ilyenként elsőnek említi az acélszerkezetű hidakat, valamint az acél- és fémszerkezeteket. Ezek szerint az alperes szóban levő konkrét szolgáltatása a technológiai szerelési alapfeltételek szempontjából is technológiai szerelési munkának, az annak teljesítésére kötött szerződés pedig helyszíni technológiai szerelési szerződésnek, nem pedig építési szerződésnek minősül. Az alapfeltételek alkalmazását — a 3. § (1) bekezdéséből kitűnőleg — nem érinti az a körülmény sem, hogy a technológiai szerelést végző vállalat építési, vagy technológiai fővállalkozó alvállalkozója, továbbá hogy a szerelést maga fővállalkozóként, vagy alvállalkozóként végzi. Ezek szerint az a tény, hogy a konkrét esetben az alperes a felperes építőipari vállalatnak alvállalkozója, egyáltalán nem zárja ki, hogy a technológiai szerelést ennek megfelelő vállalkozási szerződés alapján végezze. Abban pedig a felek megegyeztek és ezt a kifogásolt határozat fellebbezéssel nem támadott rendelkezése is megállapította, hogy a szerelési munkateljesítmény elszámolása a 68 030/1968. és 68 031/1968. (ÁT. 8.) KGM—ÁH számú utasítások szerint történik. A gépipari tevékenységgel létrehozott mű (acél-tartószerkezet) technológiai jellegén, illetve az elemek összeszerelésére fordított munka műszaki jellegén nem változtat az, ha az acélszerkezet elkészülte után arra — építőipari tevékenységgel — ráépítenek, még akkor sem, ha ez akként történik, hogy egyrészt a technológiai szereléssel létrehozott acéltartószerkezetből, másrészt az építőipari tevékenységgel megvalósított vasbeton pályatestből, mint két összetevőből egy önálló gazdasági (forgalmi) rendeltetésű harmadik létesítmény: vegyes szerkezetű híd válik. Mindezekből az következik, hogy ha a technológiai szerelés eredményéhez utóbb más jellegű munkák hozzáadásával új létesítmény származik, sem ez a tény, sem az új létesítmény megelőző alkotó elemeire bontása nem szünteti meg az egyes alkotóelemek előállítására fordított munka eredeti műszaki jellegét, vagyis azt, hogy pl. az acél-tartószerkezet gépipari jellegű munkaráfordítás eredménye és ezért erre, valamint a
