Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
182 V/. Szerződésszegés és felelősség Az áruforgalom során nem egyszer jelentkeznek olyan különleges igények, amelyeket figyelmen kívül hagyni vagy számításba vételük elől elzárkózni nem lehet. Az efajta igények jórészt a forgalomba kerülő áru minősége — közelebbről minőségi-műszaki jellemzői — tekintetében érvényesülnek és azt célozzák, hogy az áru a szabványban előírt minőségi meghatározóin túl olyan különleges tulajdonságokkal rendelkezzék, amelyek a forgalomba kerülő hasonló áruktól megkülönböztetik. Ezek a tulajdonságok (pl. illat, zamat, forma, kidolgozás, fényezés, csomagolás) lehetnek olyanok, amelyekkel az árunak a felek megállapodása szerint a törvényes kellékeken túlmenően kell rendelkeznie, s amelyek esetleg az áruk különleges minősítésére nyújtanak alapot. Az áru ezek hiányában a szerződésben kikötött követelményeknek nem felel meg, s az ilyen áru szolgáltatása a teljesítést hibássá teszi, amiből folyóan a jogosult az őt megillető szavatossági jogokat érvényesítheti. Jelentkezhetnek azonban az áruforgalomban más természetű igények is, amelyeket a forgalom, az idény, a divat vagy más körülmények hoznak magukkal és amelyek a termék minőségéhez, kiviteléhez kapcsolódva vagy esetleg ezektől függetlenül kívánnak kielégítést. Így lehetséges, hogy valamelyik kereskedelmi vállalat a gyártóművel olyan megállapodást létesít, amely szerint az utóbbi egyes termékeit — esetleg meghatározott idő tartamára — csak ennek a kereskedelmi vállalatnak értékesíti, ennek útján hozza forgalomba, s más számára csakis ennek a hozzájárulásával adhatja el. Az egyes árucikkekre vonatkozó értékesítési jogosultság ilyen kizárólagosságát biztosító megállapodások kívül esnek a termékforgalomról szóló 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 9. § (1) bekezdése által tilalmazott versenykorlátozó megállapodások körén. Ugyanis ez esetben olyan megállapodásokról van szó, amelyek tárgya nem nagy szériában előállított, reguler közfogyasztási cikk, hanem az ilyentől eltérő változatú, újszerű, különleges, az átlagosnál, a közfelfogás szerinti ,,törvényesnél" magasabb minőségi tulajdonságokkal rendelkező, általában ún. „extra"- vagy „divatcikk", amely különleges igények kielégítésére szolgál, a választékot bővíti és nem vezet a kínálat szűkülésére. Az ilyen megállapodások folytán tehát a versenykorlátozó tilalmat tartalmazó, fentebb megjelölt jogszabály által védett fogyasztói beszerzési lehetőségek végeredményben nemcsak hogy nem korlátozódnak, hanem bővülnek, mert a kereskedelmi vállalatok érdekeltté válnak az említett igények kielégítésére irányuló olyan tevékenységben, amely a választék gazdagodásához, a kereskedelmi vállalatok e célt szolgáló egészséges versenyének kialakulásához, s ezáltal a fogyasztó szükségleteinek jobb kielégítéséhez vezet. Az efajta megállapodások hozzátartoznak azokhoz a kereskedelmi módszerekhez, amelyek számára különösen az új gazdasági mechanizmus keretei közt tér nyílik. Ilyen megállapodás esetén az egyik szerződő felet a másik irányában az áru szolgáltatásán túl az a kötelezettség is terheli, hogy az árut kizárólag csak neki szolgáltassa. A szolgáltatási kötelezettségéhez tehát az értékesítés kizárólagosságára vonatkozó kötelezettsége kapcsolódik, aminek folytán a szerződésnek nem tesz eleget egyedül azzal, hogy
