Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

V. A szerződés teljesítése 149 A másodfokon hozott határozat — az alábbi indokolás szerint — a jogorvoslati kérelmet alaptalannak találta. Helyesen állapította meg a gazdasági döntőbizottság, hogy az átvételi elismervény aláírása az adott esetben az átvétel megtörténtét nem bizonyította, sőt az eljárás adatai ennek ellenkezőjét igazolták. Ilyen körülmények között helytálló a gazdasági döntőbizottságnak az a megállapítása, hogy csak részszállítási jegyzék alapján történő egyeztetés útján lett volna megállapítható, hogy ténylegesen milyen mennyiségű áru átvétele és elszállítása történt meg. Minthogy az alperes az egyeztetés elől elzárkózott és bizonyítékot sem szolgáltatott arra, hogy a felperes az elismertnél ténylegesen nagyobb mennyiséget vett át, a gazdasági döntőbizottság jogszabálysértés nélkül állapította meg tényként azt, hogy csak a felperes által elismert árumennyiség átvétele történt meg. Az átvételi elismervény aláírása azonban mégsem jogi jelentőség nélküli tény. Az átvétel elismerése — tényleges birtokbavétel nélkül — jelentheti és az adott esetben a körülményekre figyelemmel jelentette is az átadás jogi elismerését. A rendelkezési jog az ilyen átadással átszáll a megrendelőre és beállnak az átadás jogi következményei: elsősorban a fizetési kötelezettség és a kárveszély átszállása. Az átadás megtörténte folytán az alperes jogosan szedte be a felperestől a számlázott építőanyagok értékét. A felperes az általa el nem szállított árumennyiség ellenértékének visszafizetését csak akkor volna jogosult követelni, ha bizonyítani tudná, hogy az átadás elismerésének tekintendő jognyilatkozata ellenére az átadás ténylegesen nem történt meg, mert a megvett áru nem volt az alperes telepén. Ez a helyzet azonban a konkrét ügyben megállapítható nem volt, mert az eljárás adatai szerint az alperes telepén a kérdéses mennyiségnél több építőanyag is tárolt. Ilyen körülmények között tehát a felperes által elismert átadásnak akadálya nem volt és így azt bekövetkezettnek kell tekinteni. A szabályos átadás folytán a felperes az ellenszolgáltatás visszafizetését nem követelhetné az után a mennyiség után sem, amelynek elszállítása utóbb nem történhetett meg. Az át nem vett mennyiségre tehát a felperes viseli a veszélyt, ha az elveszésért mást felelőssé tenni nem tud. Következésképpen a felperesnek legfeljebb az őrzéssel kapcsolatos kárigénye lehet az alperessel szemben. A felperest tehát kártérítés illeti meg és a gazdasági döntőbizottságnak a felperes keresete alapján az általa érvényesített pénzkövetelést joga van az előadott tényállás figyelembevételével kárkövetelésnek minősíteni és ilyenként elbírálni. A tényállás szerint ugyanis az átvétel csak az átadott mennyiség egy része tekintetében történt meg. Az alperes a telepén maradt — átadott, de át nem vett — mennyiséget kiszolgáltatni nem tudta, illetőleg erre hajlandó nem volt. Előbb az átvétel megtörténtére, majd arra hivatkozott, hogy ez a mennyiség veszendőbe ment. Kétségtelen, hogy a kárveszély az átadással és nem az átvétellel szállt át a felperesre. Tehát az átadás időpontjától a másra át nem hárítható kárt a felperesnek kell viselnie. A jogszabály értelmében azonban az átadott, de át nem vett termék tekintetében az alperest őrzési kötelezettség terhelte, bármi is volt az átvétel el-