Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

148 V. A szerződés teljesítése JEGYZET: a) Eredetileg közölve D 1969. évf. 3. sz., 106. old. 1389. sorsz. alatt. b Vö. a Ptk. 200. § (1), (2) bek., 239. § (1) bek., 241. §, 277. § (1) bek., 298. §, 299. § (1) bek., 409. § (1) bek., az R 18. § (2) bek., 20. § (1) bek., 22. §(1) bek.. 23. § (1) bek., 27. §, 48. § (1) bekezdésében foglaltakkal. 1049. sz. jogeset Az átadás jogi következményei az áru el nem szállítása esetén is beállhatnak. A felperes nagy mennyiségű építőanyagot vásárolt az alperes egyik telepén. A vásárlás alkalmával az átvételi elismervényül szolgáló számlákat aláírta és ennek alapján az alperes az áru ellenértékét tőle beszedte. A nagy mennyiségű anyag elszállítása azonban egyszerre nem történhetett meg, ezért azt a felperes folyamatosan végezte. Később a szállítások abbamaradtak, mert alperes bejelentése szerint a telepén levő árukészlet megsemmisült. Az alperes ezután közölte a felperessel, hogy nem tudja megállapítani, ténylegesen milyen mennyiségű anyagot szállítottak már el. Utóbb az alperes még bizonyos mennyiségű anyagot kiadott a felperesnek, a különbözet tekintetében pedig vita keletkezett közöttük. A felperes — állítása szerint — közel 200 000 Ft értékű anyagot nem kapott meg és ezért annak ellenértéke visszatérítése iránt döntőbizottsági eljárást indított. A gazdasági döntőbizottság az alperest a kereset értelmében marasztalta. A határozat indokolása szerint az áru feletti tulajdonjognak, illetve rendelkezési jognak a megszerzése csak az áru birtokbavételével történik meg, nem pedig az átvételi elismervény aláírásával. A felperes által megvett áru — annak nagy mennyisége folytán — az átvétel idején elszállítható volt. Az a körülmény viszont, hogy az áru tényleges átvétele és az alperes telepén a felperes részére különválasztottan való tárolása megtörtént volna, az eljárás során igazolást nem nyert. Ezért csak a részszállítójegyzék alapján lehetett volna ténylegesen elvitt mennyiséget megállapítani, az alperes azonban az ilyen módon történő egyeztetés elől elzárkózott. Ennek folytán a gazdasági döntőbizottság a felperes által átvettnek elismert mennyiség figyelembevételével döntötte el az ügyet és az eszerint ki nem szolgáltatott termékek ellenértékét a felperesnek visszaítélte. A határozat ellen az alperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. Ebben azt vitatta, hogy a számla aláírása folytán az építőanyagok a felperes rendelkezése alá kerültek, tehát ezeknek ezt követően bekövetkezett megsemmisülése a felperes kára. Bizonyítást ajánlott fel arra vonatkozólag is, hogy a szóban forgó árumennyiséget a felperes részére különválasztottan tárolta. A részszállítási jegyzékkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy ilyen jegyzéket nem minden esetben adott ki és a meglevők is elkallódtak. Arra is hivatkozott, hogy a felperesnek módjában lett volna a megsemmisülés előtt a teljes termékmennyiséget elszállítania. A keletkezett károkat az alperes elhárítani nem tudta.