Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

ÍV. A szerződés módosítása 137 talmú akadályközlésére és határidő-meghosszabbítás iránti kérelmére hi­vatkozással, az október 20-ig már meghosszabbított teljesítési határidő­nek október 31-ig történő további kötbérmentes meghosszabbításához való hozzájárulást kért. Ezt a levél tárgyrovatában akadályközlésként és szállítási póthatáridő kéréseként jelölte meg. A felperes az október 25-én kelt levelében, az október 20-i határidőtől számítandó kötbérigényének a bejelentése mellett, a további határidő-meghosszabbítás iránti kérelmet elutasította. A Központi Gazdasági Döntőbizottságnak az alaphatározatában hivat­kozott állandó gyakorlata csak azt a kérdést dönti el, hogy kötelezi-e a szállítót az általa felajánlott póthatáridő akkor is, ha a megrendelő azt nem fogadta el, de a számára megfelelő póthatáridő megállapítása iránt nem indított eljárást. Nem dönti el azonban azt a kérdést, hogy milyen hatályú, illetve mennyiben minősíthető póthatáridőnek a szállító által a teljesítési határidő lejárta előtt szerződésmódosítás céljából felajánlott újabb határidő. Ennek a kérdésnek a vizsgálata nélkül viszont nem meg­alapozott az alaphatározatnak az a megállapítása, hogy póthatáridő meg­jelölésére nem került sor, s ezért a hivatkozott állandó gyakorlat sem alkalmazható. Az alperes a fentiek szerint az október 13-i levelében az október 20-i határidőben való teljesítés akadályát, valamint azt is közölte, hogy mi­lyen újabb határidő alatt kíván teljesíteni és ettől eltérő póthatáridőt a felperes kötbérbejelentő levelére sem jelölt meg. A jogszabály csak azt írja elő, hogy késedelem esetében a fél köteles póthatáridőt megjelölni. Ebből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a teljesítési határidő lejárta előtt a szállító által megjelölt újabb határidőt ne lehetne póthatáridőnek minősíteni. Egyébként sem kizárt, hogy a felek a póthatáridőben már a szerződés szerinti határidő lejárta előtt megállapodjanak. A jogszabály a kötelezettnek a póthatáridőben való teljesítésre ösztön­zése érdekében írja elő, hogy ha az a póthatáridőben sem teljesít, kötbér­fizetési kötelezettsége a póthatáridő elteltével újra kezdődik. Ezért a szer­ződések teljesítéséhez fűződő népgazdasági érdekekkel is ellenkeznék az olyan megszorító értelmezés, amely szerint a szállítónak a szerződés­ben meghatározott határidő lejárta előtt újabb szállítási határidő vállalá­sára irányuló nyilatkozatát csak akkor lehetne a reális teljesítési szándé­kot kifejező kötelező nyilatkozatnak tekinteni, ha a jogosult szerződés­módosítás formájában azt elfogadja. Az alperes által felajánlott októ­ber 31-i határidőt tehát szerződésmódosítás hiányában póthatáridőnek kell tekinteni, ami az alperest a már fentebb említett gyakorlat szerint köti. A felperesnek az október 31-i póthatáridő eredménytelen elteltével újra kezdődő kötbérigénye pedig a keresetlevél előterjesztésekor — a kö­vetkező év április 27-én — még nem évült el. Ezért az alperes kötbérfize­tési kötelezettségét vétlensége hiányában — az alaphatározattól elté­rően — meg kellett állapítani.

Next

/
Thumbnails
Contents