Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

138 IV. A szerződés módosítása JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1968. évf. 4. sz. 149. old. 1264. sorsz. olatt. b) Vö. az R 36. § (1) bek., 48. § (l)—(2) bek., 53. § (1) bekezdésében foglaltakkal. 1043. sz. jogeset A késztermékhez szükséges alkatrész hatósági árának a szerződéskötést követően magasabb összegben megállapítása nem vonja maga után a szabad árformába tartozó késztermék árának felemelését. A felperes szállító azt sérelmezte fellebbezésében, hogy az első fokon eljárt gazdasági döntőbizottság elutasította a keresetét, amelyben az alperes megrendelőnek árkülönbözet megtérítésére kötelezését kérte. Indokolásként arra hivatkozott, hogy azok az alkatrészek, amelyek a szerződés szerint általa előállítandó késztermékhez (kemencéhez) szükségesek voltak, az időközben történt árhatósági rendelkezés következtében hatósági árformába kerültek és árukat magasabban állapították meg annál, amelyet a felperes a szerződés megkötésénél a késztermék árának kalkulálása során figyelembe vett. Ekként, ha az alperes az új alkatrészár alapulvételével kialakított késztermékár és a szerződéses ár között mutatkozó — jelentős összegű — különbözetet nem térítené meg neki, őt hibáján kívül veszteség érné. A fellebbezési döntőbizottság a fellebbezést — az alábbi indokolással — elutasította. Nem vitás, hogy a szerződés szerinti szolgáltatás tárgyának, a kemencének az ára a szerződéskötést követően történt árhatósági rendelkezés folytán — az alkatrészek hatósági árával szemben — a szabad árformába tartozik, továbbá hogy a felek az eredeti szerződéses ár helyett a felperes által érvényesíteni kívánt magasabb termékárban nem egyeztek meg. Ilyen tényállás esetében — az 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 25. §-ának (3) bekezdésében és a 9/1967. (ÁT 46.) ÁH számú utasítás 23. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve — az eredeti szerződéses árat kell irányadónak tekinteni. Egyébként is a felperes még az annak idején beszerzett alkatrészeket építette be az alperesnek szállított kemencébe. Az alkatrészek új, magasabb hatósági árával tehát az alperest már ezért sem terhelheti. Az utóbb magasabb hatósági áron beszerzett alkatrészek felhasználásával ezután készülő végtermék (kemence) árában viszont a felperesnek már módjában van az alkatrészárak emelkedése miatti különbözetet a megrendelőre áthárítani. Veszteségről tehát nem panaszkodhatik. Mivel ezek szerint az első fokon eljárt döntőbizottság az árkülönbözet iránti kereset elutasításával sem jogszabályt, sem népgazdasági érdeket nem sértett, a fellebbezést az ER 48. §-ának (1) bekezdése alapján el kellett utasítani.