Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

IV. A szerződés módosítása 129 ményre, a megfelelő kielégítési sorrend megállapítása után köteles őket a szállítási póthatáridőről értesíteni". Az ilyen helyzet felveti azt a kérdést is, hogy a korábban megkötött szerződés megszegése esetében a döntőbizottság megállapíthatja-e a szerződésszegő fél vétlenségét és mellőzheti-e a szerződésszegéshez fűződő szankciók alkalmazását. Mivel a fentiek szerint egyedi nagyberuházás körében előállhat az a helyzet, hogy a szóban levő nagyberuházásnak a Kormány által történt jóváhagyása folytán a szállítót terhelő kötelezettség teljesítése akadályozza egyes szerződések teljesítését, felmerül az a kérdés, hogy a Kormánynak az egyedi nagyberuházás engedélyezése tárgyában hozott döntését lehet-e az R 26. §-ában említett kormányintézkedésnek (kormányhatározatnak) tekinteni. A 38/1967. Korm. számú rendelet 6. §-ának és az R 26. §-ának egybevetésével mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az utóbbi rendelkezés azt a kivételes helyzetet kívánta a szállító javára figyelembe venni, amikor a Kormány intézkedése által elsőbbrendűnek minősített népgazdasági érdek kerül szembe korábbi szerződésekkel biztosítani kívánt olyan egyéb érdekekkel, amelyek a Kormány intézkedése folytán a megváltozott körülmények között kisebb súlyúaknak minősülnek. Ami az egyedi nagyberuházások engedélyezése tárgyában hozott döntés jellegét ebből a szempontból illeti, a beruházások rendjéről szóló 38/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet tételes rendelkezéseiből világosan kitűnik az a koncepció, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a döntési jogköröket decentralizálni kell és a Kormány csak a népgazdasági érdek szempontjából elsőrendű — kevés számú — nagyberuházás tekintetében tartotta fenn magának a döntést. Ebből viszont az következik, hogy az egyedi nagyberuházások jóváhagyása során megszabott kötelezettségek előírásában olyan népgazdasági érdek jut kifejezésre, amely az adott összefüggésben a kormányintézkedés fogalmi körébe esik, tehát az R 26. §-a által biztosított kivételes jogok gyakorlását megalapozza. A fenti elv alkalmazásánál azonban nagyfokú körültekintéssel kell eljárni. Amennyire indokolt ugyanis, hogy az egyedi nagyberuházások elsőbbségéhez fűződő népgazdasági érdek a szállítási szerződések körében érvényesüljön, annyira káros volna, ha a szállítók — tényleges szerződési kapcsolatok, illetőleg kormányintézkedések hiányában — pusztán az egyedi nagyberuházásokra való hivatkozással élhetnének a 26. §-ban biztosított eszközökkel, illetőleg mentesülnének a szerződésszegés következményei alól. Ennek megfelelően a döntőbizottságnak a konkrét tényállás részletekbe menő elemzésével kell vizsgálnia, hogy a szóban levő nagyberuházás jóváhagyása megtörtént-e, a későbbi szerződést valóban a jóváhagyott egyedi nagyberuházás megvalósítása céljából kötötték-e, s hogy a később megkötött szerződés valóban akadályozza-e a korábbi szerződések határidőben való teljesítését. Nem lehet szó pl. a 26. § alkalmazásáról abban az esetben, ha a szállító még meglevő szabad kapacitásából is ki tudja elégíteni az újabban jelentkező szükségletet. A 26. § alkalmazására csak valamennyi felsorolt elem megléte esetében kerülhet sor. Ilyen esetben viszont a gazdasági döntőbizottság a korábbi szerződés megszegésével kapcsolatban — a vázolt oksági összefüggésnek megfele3 A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata