Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
116 III. A szerződés érvénytelensége létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való. írásban történt megállapodás szükséges. A 8. § (1) bekezdése szerint a szerződés lényeges tartalma: a szolgáltatás tárgyának meghatározása mennyiség és minőség szerint, a teljesítés ideje, illetve határideje naptár szerint, és az ellenszolgáltatás; a (4) bekezdés szerint az ellenszolgáltatásban a felek az árszabályozó rendelkezések megtartásával állapodnak meg. A 14. § szerint, aki a szerződést megszegi, kötbér- és kártérítési felelősséggel tartozik. Nemteljesítés esetén a 16. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötbér mértéke 8%, a (4) bekezdés szerint azonban a felek a törvényesnél magasabb mértékben is megállapíthatják a kötbért. A Ptk. 210. § (1) bekezdése szerint a szerződést megtámadhatja az a fél, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A Ptk. 201. és 202. §-aiban foglalt rendelkezések szerint a szerződést megtámadhatja a fél, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének idején feltűnően nagy az értékkülönbség, továbbá ha a szerződés megkötésekor a fél helyzetének kihasználásával a másik fél aránytalan előnyt kötött ki. A döntőbizottság álláspontja szerint a szerződés megkötésekor a felvásárlási piac helyzetét — elsősorban a saját körzetében — az alperesnek ismernie kellett. Neki kellett tisztában lennie azzal, hogy körzetében kb. mennyi dió termett, milyen az árukínálat, általában a dióbélért milyen felvásárlási árat kínálnak stb. Az alperes a tárgyaláson bemutatta készpénzfelvásárlási jegyzékeit, amelyek szerint Debrecenben és környékén a szerződés megkötésének idején 48—50 Ft-os egységáron vásárolta a dióbelet. Feltehetően ez volt a felvásárlási ár az alperes székhelyén és ennek környékén is, hiszen az alperes erre a felvásárlási árra alapítva kötötte meg a felperessel a szerződést. Az a tény, hogy a szerződés megkötése után az alperes kedvezőbb vételárra kapott ajánlatot, még nem teremtett alapot arra, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ár tekintetében tévedésre hivatkozhassék. Megtévesztésre ugyancsak nem hivatkozhatik, mert a maga körzetében a felvásárlási lehetőségeket neki ismernie kellett. Ha pedig gondatlanul járt el, ennek következményeit viselnie kell. A Ptk. 4. § (3) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhatik. A rendelkezésre álló adatok alapján tehát legfeljebb arról lehet szó, hogy az alperes a szerződés megkötésekor nem járt el körültekintően, mert nem mérte fel kellően a felvásárlási lehetőségeket. A szerződés megkötése után kapta azokat a jobb árajánlatokat, amelyek alapján kedvezőbb gazdasági eredményeket érhet el és ezért a reá nézve kevésbé előnyös szerződési kötelezettsége alól mentesülni igyekezett. Ezen az alapon azonban a szerződés érvénytelenségét megállapítani nem lehet. A gazdasági döntőbizottság megállapítása szerint alperes magatartását kimenteni nem tudta, ezért a szerződésszegése folytán a szerződésben kikötött meghiúsulási kötbér megfizetésére kellett őt kötelezni.
