Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
III. A szerződés érvénytelensége 115 1035. sz. jogeset Nem állapítható meg a szállító tévedése vagy megtévesztése egymagában azon az alapon, hogy a szerződéssel lekötött terméket a szerződés megkötését követően magasabb áron értékesítette volna. Ez a körülmény a szerződés teljesítésének megtagadása (meghiúsulása) miatt fennálló felelőssége alóli kimentésére sem szolgálhat alapul. A felek október 2-án megállapodtak abban, hogy az alperes fogyasztási és értékesítő szövetkezet mint eladó és a felperes kiskereskedelmi vállalat mint vevő 20 q dióbelet szállít le, illetve vesz át. Az alperes vállalta, hogy a 20 q dióbélből október 25—30. között 8 q-át, november 25—30. között 12 q-t fog szállítani. A dióbél árát kilogrammonként 50 Ft-ban határozták meg azzal, hogy a szállítási költség az alperest terheli. A felek megállapodtak abban is, hogy meghiúsulás esetén egymásnak 10% kötbért fizetnek. A szerződés teljesítése előtt az alperes az egyik MÉK-től október 12-én 55 Ft-os átvételi árra, november 8-án pedig 57 Ft-os átvételi árra kapott ajánlatot, ezért a felperessel kötött szerződés érvényességét megtévesztés, tévedés, aránytalan előny kikötése miatt kétségbe vonta és csak abban az esetben volt hajlandó azt érvényesnek elismerni, ha a felperes az 55 Ft-os egységárat elfogadja és ezen az áron átveszi a dióbelet. A felperes elutasította az alperes ármódosításra vonatkozó igényét, ezért az alperes november 12-i levelében a szerződést „semmisnek nyilvánította"'. A felek december 13-án a szerződésnek az árra vonatkozó részét kölcsönös megegyezéssel úgy módosították, hogy az alperes 10 q dióbelet december 17-ig, 10 q-t pedig december 20-ig fog átadni a felperesnek 51,50 Ft-os áron. Az alperes szerződési kötelezettségének ezúttal sem tett eleget, hanem december 22-i levelében a szerződést megtévesztés címén ismét megtámadta, a nem teljesítést bejelentette a felperesnek, de közölte azt is, hogy megfelelő áron a dióbelet hajlandó felvásárolni és leszállítani. A felperes keresetében 10 000 Ft meghiúsulási kötbért igényelt az alperestől, mert az a dióbelet nem szállította le. Az alperes a kereset elutasítását kérte, s arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződés megkötésekor őt tévedésbe ejtette, a kikötött ár tekintetében tévedésben volt, ez az ár feltűnően aránytalan. A tárgyaláson egyébként a szerződés megtámadásától elállt. A felek egyezően adták elő, hogy szállítási szerződést kötöttek egymással. A gazdasági döntőbizottság megállapította, hogy a felek tulajdonképpen az 54/1967. (XII. 17.) Korm. számú rendelettel szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek és a jogvitát is a kormányrendelet alapján kell eldönteni. Az idézett rendelet 4. §-a szerint ugyanis mezőgazdasági termékek szállítására a szocialista szervezetek továbbadás esetén is — szállítási szerződés helyett — termékértékesítési szerződést kötnek egymással. A rendelet 6. §-a szerint a termékértékesítési szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés 8'
