Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 71. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A javító-nevelő munkára ítélt és az őt foglalkoztató munkáltató között a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezeti vitában a munkaügyi vitákat eldöntő szervek járnak el. A javító-nevelő munka speciális büntetési nem, alkalmazásának az 1978. évi IV. törvény 37. §-ában kifejezésre juttatott célja — ugyanúgy mint az egyéb büntetéseknek — az elítélt nevelése és a társadalom többi tagjának a bűnözéstől való visszatartása. A javító-nevelő munkára ítélés azt jelenti, hogy az elítélt köteles a bíróság által meghatározott természetű munkát végezni, a munkabéréből pedig a bíróság által meghatározott mértéknek megfelelő részt az állam javára le kell vonni [Btk. 49. § (1)—(2) bekezdés]. Az 1979. évi 11. számú tvr. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha az elítélt az ítélet meghozatalakor munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban (együtt: munkaviszonyban) áll, a bíróság a javító-nevelő munka végrehajtására rendszerint ezt a munkahelyet, és általában az ítélet meghozatalakor végzett munkát jelöli ki. Az e jogszabály 127. §-ának (1) bekezdésében adott felhatalmazás alapján kiadott 6/1979. (VI. 29.) IM számú rendelet (R.) 1. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az elítélt az ítélet meghozatalakor munkaviszonyban (mezőgazdasági vagy ipari szövetkezeti tagsági viszonyban) áll, a bíróság csak kivételesen fontos okból jelölhet ki más munkahelyet, vagy más munkát. Az 1979. évi 11. számú tvr. 61. §-ának (1) bekezdése értelmében az elítélt munkaviszonya a javító-nevelő munka végrehajtása alatt szünetel, a (2) bekezdés szerint pedig, ha az elítélt a büntetés végrehajtásakor nincs munkaviszonyban, a bíróság által kijelölt munkáltatóval a javító-nevelő munka tartamára munkaviszony nem létesül: szövetkezet kijelölése nem létesít szövetkezeti tagsági viszonyt sem. Nem érinti azonban a javító-nevelő munka végrehajtása a szövetkezeti tagsági viszony folyamatosságát [R. 2. § (2) bekezdés]. A Btk. 49. § (3) bekezdésének, valamint az R. 1. §-a(l) bekezdésének tartalmában egyező rendelkezései szerint a javító-nevelő munkára ítéltet a munkaviszonyban (szövetkezeti tagsági viszonyban) álló dolgozóknak mindazok a jogai megilletik, amelyek a büntetés cáljával nincsenek ellentétben. Az R. 2. §-ának (3) és (5) bekezdése határozza meg — nem kimerítően — a munkaviszonyban álló dolgozóknak azokat az egyes jogait, amelyek a javító-nevelő munkára ítéltet is megilletik, illetve amelyekben az elítélt nem részesülhet. Az előzőekben részletezett rendelkezésekből következik, hogy a javító-nevelő munkára ítéltnek az Őt foglalkoztató munkáltatóhoz fűződő jogviszonya a tartalmában sok vonatkozásban azonos a munkaviszonyban álló dolgozók jogviszonyával annak ellenére, hogy a javító-nevelő munka teljesítése a büntetőbíróság által jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását jelenti, és az elítélt nem áll munkaviszonyban az őt 78