Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

foglalkoztató munkáltatóval, illetve a munkáltatónál fennálló munkaviszonya a büntetés végrehajtásának ideje alatt szünetel. Az eddigi jogalkalmazói gyakorlat egységes volt abban, hogy e sajátos — túlnyomóan munkajogi, de büntetőjogi elemeket is tartalmazó — jogviszonyból származó, a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett jogvitákat a munkajog anyagi szabályai alapján kell eldönteni. Nem volt egyöntetű azonban a gyakorlat abban, hogy az ilyen természetű viták eldöntése az általános hatáskörű bíróságok, vagy pedig — az eljárási szabályokban meghatározott előzetes eljárás lefolytatása után — a munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozik. Az R. 4. §-a szerint az elítélt jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban felmerült vitás kérdéseket a Munka Törvénykönyve, illetve a szövetkezeti tagsági viszonyra vonatkozó jogszabályok szerint kell elbírálni. Az R. e §-a anyagi és eljárásjogi szabály, a rendelkezéseiből pedig az következik, hogy a javító-nevelő munkára ítélt és az Őt foglalkoztató vállalat között a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitákban a munkaügyi vitákat eldöntő szervek járnak el. és per esetén a vita eldöntése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. E bíróság hatáskörét indokolja az a körülmény is, hogy az ilyen természetű vitákat a munkajog anyagi szabályai — tehát a bíróságok közül általában csak a munkaügyi bíróságok gyakorlatában alkalmazásra kerülő jogszabályok — alapján kell eldönteni a javító-nevelő munka alkalmazásáról és végrehajtásáról szóló rendelkezések figyelembevételével. (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A Munkaügyi Kollégium a 29. számú állásfoglalásának b) pontja rendelkező részének második bekezdését a következő mondattal egészíti ki: ..Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is." E kiegészítésre tekintettel az állásfoglalás^ pontja indokolásának utolsó öt bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére, a telephelyen kívül végzett munka során keletkezett kár esetén is fennállhat a működési kör és a kárt előidéző ok közötti összefüggés. Sajátosan alakul ez az összefüggés abban az esetben, ha a dolgozó a munkáját állandó jelleggel vagy rendszeresen telephelyén kívül végzi és a munkavégzés során a dolgozó a munka jellege és a munkavégzés körülményei folytán a baleset veszélyének rajta kívül eső okból ki van téve (köztisztasági dolgozók, postai kézbesítők, kéményseprők, helyszínen javító-szerelő munkát végzők stb.). Ilyen esetben általában azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggés, hogy a dolgozó a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, az ezzel összefüggő baleseti veszélyMK 72. szám