Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 22. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A vállalat dolgozóinak vagy egy részüknek kulturális, sport- vagy egyéb rendezvényére a dolgozó által bevitt — akár a saját, akár a vállalat tulajdonában álló — dologban bekövetkezett kár esetében az anyagi felelősségre irányadó jogszabály meghatározása attól függ, hogy a károkozás a munkaviszonnyal kapcsolatos-e. A munkaügyi gyakorlatban nem volt egységes a jogi megítélés abban a kérdésben, hogyha a vállalat dolgozóinak vagy egy részének a rendezvényre a dolgozó által bevitt — akár saját, akár a vállalat tulajdonában álló — dologban kár következett be, ennek a kárnak a megtérítésére milyen anyagi jogszabály rendelkezése az irányadó. Ebben a kérdésben abból kell kiindulni, hogy az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi vita csak a dolgozó és a munkáltató között merülhet fel, éspedig a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben. Az említett rendezvények egyike sem esik a munkaviszony területére, tehát a felmerült káresetből fakadó kártérítési igény érvényesítése általában nem tekinthető munkaügyi vitának, akkor sem, ha a kárt a vállalat dolgozója okozta. Még kevésbé lehet munkaügyi vitáról szó az Mt. 63. §-ának már előbb említett (1) bekezdése értelmében akkor, ha a károkozó a rendezvényen részt vevő, de a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személy. Lehetnek azonban olyan esetek, amikor a rendezvényre a vállalat területére bejött dolgozó úgy szenved dologi kárt, hogy a káreset valamilyen formában kapcsolódik a munkaviszonyhoz (pl. a vállalat portása a rendezvény ideje alatt a dolgozónak a szobája kulcsát kiadja, s ezután a dolgozó szobájából lopják el az ott elhelyezett kabátot, vagy ruhatár helyett a dolgozók személyi ingóságaikat a vállalat által ekkor is őrizni rendelt öltözőhelyiségben helyezik el és azok onnan tűnnek el). Ilyen esetben a kár már a munkaviszony keretében keletkezett, így a munkáltató a kárért az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 84. §-a szerint felel. Hasonlóképpen az Mt. anyagi felelősségre vonatkozó szabályai érvényesülnek a dolgozóval szemben akkor, ha a kárt a dolgozó a rendezvénnyel kapcsolatban okozta ugyan, de ott a munkáltató utasítása alapján — tehát munkaviszony keretében — tartózkodott. Ha a dolgozó a kárt nem ilyen minőségben okozta, felelőssége a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályai szerint alakul. 40