Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 23. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) Állampolgári kötelezettségét teljesítő dolgozónak a munkáltató akiesett munkaidőre átlagkeresetet akkor köteles megtérítem, ha a dolgozó e kötelezettségének munkaidőn kívül nem tehetett eleget. b) Az átlagkereset megtérítése szempontjából kötelező orvosi vizsgálatnak azt az orvosi vizsgálatot kell tekinteni, amelyen a dolgozó egészségi állapotától függetlenül jogszabály rendelkezése alapján köteles megjelenni. a) Az Mt. V. 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a dolgozó munkavégzési kötelezettsége alól mentesül — többek között — akkor, ha állampolgári kötelezettségét teljesíti. Ilyen esetben a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 60. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kieső munkaidőre a dolgozónak átlagkereset jár. Természetesen, hogy ha a dolgozó állampolgári kötelezettségének a munkaidőn kívül is eleget tud tenni, átlagkereset nem illeti meg, ha az állampolgári kötelezettségének a munkaidő alatt tesz eleget. Társadalmilag elvárható minden dolgozótól, hogy ilyen esetben állampolgári kötelezettségének elsősorban olyan módon tegyen eleget, hogy a munkaviszonyból eredő alapvető kötelezettségét teljesítse, a munkaidő alatt dolgozzon, s állampolgári kötelezettségének pedig, ha joghátrány nem éri, munkaidőn kívül tegyen eleget. Ezért térítésre ezen a címen a dolgozó csak akkor tarthat igényt, ha más módon, mint a munkaidő terhére ezt a kötelezettségét nem teljesítheti (pl. a dolgozót munkaideje alatt meghatározott időpontra rendelik be). Ugyancsak a dolgozó munkavégzési kötelezettségéből adódik, hogy állampolgári kötelezettségeit a lehető legkevesebb munkaidő-kieséssel kell megoldania. Ez azt jelenti, hogy azzal a legkésőbb induló, menetrend szerint járó közlekedési járművel kell elutaznia, amellyel a megjelölt időpontra még meg tud jelenni, és a kötelességének elvégzése után induló első menetrendszerű járművel kell visszaindulnia (pl. hatósági idézés tanúként történő kihallgatás végett). Csak ezt az időt lehet olyan munkaidő-kiesésnek tekinteni, ami egyben igazolt távollétnek számít. Az ezen felüli munkaidő-kiesés igazolt távollétnek nem tekinthető, s arra átlagkereset nem fizethető. b) Bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy az Mt. V. 33. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében milyen orvosi vizsgálatot kell olyan kötelező orvosi vizsgálatnak tekinteni, amelyen eltöltött szükséges időtartam mentesíti a dolgozót a munkavégzési kötelezettség alól, s a megjelölt időre a munkáltató a dolgozó részére átlagkeresetet köteles fizetni. Ilyen kötelező orvosi vizsgálatnak, amelynek idejére a dolgozót átlagkereset megilleti, csak azokat az orvosi vizsgálatokat lehet tekinteni, amelyeken a dolgozó egészségi állapotától függetlenül, jogszabály rendelkezése alapján köteles részt venni. Kötelező orvosi vizsgálatnak kell tekinteni a terhes nőnek a terhesség ideje alatt terhességi orvosi vizsgálaton való négyszeri, koraszülésnél egyszeri részvételét, ha 41