Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

háztartásban hasznosította, ezen az alapon elmaradt munkabérét csökkenteni nem lehet. Ugyancsak nincs lehetőség csökkentésre azon az alapon sem, hogy a munkaerejét saját háztartásában hasznosíthatta volna. Az előzőekben kiemeltek szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt munkabéren túlmenően a vállalat köteles megtéríteni a dolgozónak egyéb járandóságait is. Ennek körében jelentkezhet egyéb járandóságként a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkaviszony megszűnésétől az újabb foglalkoztatásig terjedő időre a dolgozót megillető alap- és pótszabadság arányos része. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a dolgozót a részesedési alapból járó év végi juttatás is megilleti, ha a juttatás feltételei egyébként fennállnak. Ha azonban a dolgozó más feltételek hiánya miatt nem részesülhetne a juttatásból, arra igényt jog szerint nem tarthat. A munkabéren és egyéb juttatáson túlmenően az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a dolgozót ért egyéb kár megtérítéséről is. Ennek keretében a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltató köteles azoknak a társadalombiztosítási szolgáltatásoknak az ellenértékét is megtéríteni a dolgozó részére, amelyektől a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt esett el (táppénz elmaradása arra az időre, amelyre munkaviszony fennállása esetén jogosult lett volna stb.). A munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapításából természetszerűen következik az is, hogy a jogellenes megszüntetés miatt kiesett időt munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, és a munkakönyvek kezeléséről szóló 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 16. §-a szerint a munkakönyvben a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos bejegyzést törölni kell. Végül az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében említést kell tenni arról is, hogy a dolgozó a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt az őt azon felül megillető munkabérről és egyéb járandóságáról, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna [Mt. V. 29. § (1) bekezdés], nem mondhat le. Ha pedig a dolgozó nem kíván a korábbi munkáltatónál dolgozni, az Mt. V 29. §-ának (2)—(3) bekezdése szerint kell eljárni. MK 15. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén keresetveszteségének (munkabér és egyéb járandóság) és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmény figyelembevétele mellett a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával általában elvárható. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése az ezzel kapcsolatosan elszenvedett joghátrány teljes jóvátételét (reparációját) írja elő. A teljes jóvátétel biztosítása azonban nem jelentheti azt, miszerint a dolgozó addig is, 31