Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 14. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozót munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonyt meg sem szüntették volna. Nem egy esetben előfordul, hogy a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg. Az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna. Ennek az általános rendelkezésnek a végrehajtásaként az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A gyakorlatban főleg az elmaradt munkabér és egyéb járandóság, nemkülönben a dolgozót ért egyéb kár megtérítésének körében merültek fel olyan részletkérdések, amelyekkel kapcsolatban szükséges az egységes gyakorlat biztosítása érdekében irányítást adni. Ami az elmaradt munkabér megtérítését illeti, nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a munkaviszony-megszüntetés hatálytalanítása esetén a munkavégzés alóli felmentés idejére kifizetett átlagkeresetet be kell-e számítani az elmaradt munkabér összegébe. Az Mt. 31. §-a (1) bekezdésének rendelkezése egyértelmű abban a tekintetben, hogy a dolgozó ilyen esetben sem előnyösebb, sem hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet, s olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonyát meg sem szüntették volna. Ebből következik, hogy ha a felmondást hatálytalanítják, s a munkáltató korábban a munka végzése alóli felmentés idejére az átlagkeresetét kifizette, ezt az összeget az elmaradt munkabér számításánál figyelembe kell venni. Bizonytalanság volt észlelhető abban a tekintetben is, hogyha a dolgozónak elmaradt munkabérhez való jogát a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel megállapították, ennek összegének kiszámításánál a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerinti átlagkeresetbe nem tartozó összeget is számításba kell-e venni. A helyes jogértelmezésnek az felel meg, ha az elmaradt munkabér számítása az átlagkereset figyelembevételével történik. Ebből folyik más oldalról az is, hogy a dolgozó által másutt megkeresett összegbe sem lehet beszámítani az előbb említett rendelet 7. §-a (2) bekezdésében felsorolt külön járandóságokat. Ezeket a járandóságokat azonban meg kell téríteni elmaradt járandóságként, ha a munkaviszony megszűnése és helyreállítása közötti időben váltak esedékessé. Az elmaradt munkabér számításával kapcsolatban szükséges rámutatni arra is, hogyha a dolgozó — megfelelő munkalehetőség hiányában — munkaerejét csupán a 30