Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

gümőkóros megbetegedés esetén két év alatt mindvégig táppénzben is részesüljön. Ebből viszont következik, hogyha a dolgozó — a szükséges eló'feltételek hiányában (pl. szükséges tartamú munkaviszony stb.) — egy, illetőleg két évig táppénzt nem kaphat, a felmondási tilalom a dolgozó táppénzre jogosultsága időtartamán túl — a keresőképtelenség egy, illetőleg két éves időtartamáig — és az azt követő tizenöt nap alatt változatlanul fennáll. Megtörténhet azonban, hogy az egy, illetőleg két éves táppénzes időszak folyamatossága megszakad amiatt, mert a dolgozó rövid ideig munkaképessé válik, majd újból keresőképtelen lesz. Ilyen esetben az Mt. V. 22. §-ának b) pontjában meghatározott védelem újra kezdődik, azaz a betegségben töltött egyes időszakokat nem lehet összeadni. MK 9. szám (Az MK 118. sz. és az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát úgy lehet megszüntetni, mint bármely más dolgozó munkaviszonyát. Ellentétes gyakorlat mutatkozott abban a kérdésben, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát meg lehet-e szüntetni. Az egységes és helyes gyakorlat biztosítása érdekében abból kell kiindulni, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó esetében nem áll fenn az Mt. V. 22. §-ának b) pontja szerinti védettség, helyzete ugyanis jelentősen különbözik az említett rendelkezés szerint felmondási védelem alatt álló beteg dolgozókétól. A megrokkant dolgozó munkaviszonyának felmondása esetén csökkent munkaképességének megfelelő munkát vállalhat és e mellett — a nyugdíjjogszabályok szerint — rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat kap. A beteg (keresőképtelen) dolgozó esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a betegség (keresőképtelenség) ideje alatti munkavállalás tilos. A kifejtettekhez képest a munkáltató — kellő alappal — az Mt. 26. §-ának alkalmazásával jogszerűen felmondhatja a rokkant dolgozó munkaviszonyát, de megteheti azt is, hogy az Mt.43. §-ának (1) bekezdése szerint fizetés nélküli szabadságot biztosít a részére. Ugyanakkor a dolgozó nem köteles a munkaviszonyát megszüntetni. Ha pedig a munkáltató a nála üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt megrokkant dolgozó munkaviszonyát a rokkantsági nyugdíj megállapítására tekintettel megszüntette, munkaképessé válása után a vállalat az Mt. 19. §-ának (1) bekezdése alapján köteles őt újból alkalmazni. E helyütt szükséges annak kiemelése, hogy az előbb tárgyalt kérdéssel nem azonos a 8/1983. (VI. 29.) EüM—PM együttes rendelet ll.§-ának(l) bekezdésében szabályozott eset, amely szerint nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát, bedolgozói munkaviszonyát a 2. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjának hatálya alá tartozó 24