Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MT számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdésével megállapított — rendelkezése az Mt. VA. 10. §-a (1) bekezdésének az, hogy a munkaviszonyban álló dolgozót államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervnél történő' alkalmazása esetén — függetlenül attól, hogy milyen szervnél (munkáltatónál) áll alkalmazásban — kérésére át kell helyezni, feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb. Csak ebben az esetben szükséges az áthelyezéshez az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása. Az általános szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz az Mt. V. 20. §-ának (1) bekezdése is, amely szerint a külön rendelkezésben megjelölt tervszerű (szervezett) munkaerő-átcsoportosítás során a munkáltató köteles a dolgozót ez erről szóló rendelkezések megtartásával áthelyezni, ha az a felajánlott munkahelyet elfogadta, illetőleg — munkahely felajánlásának hiányában — másik munkáltató a dolgozó áthelyezését kéri. Az Mt. V. 26. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig, ha a dolgozó a munkáltató felmondása esetén már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentés előtt új munkahelyen kíván elhelyezkedni, a munkáltató köteles a munkaviszonynak a dolgozó által megjelölt időpontban történő megszüntetéséhez hozzájárulni. MK 8. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A munkáltató a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak a munkaviszonyát az Mt. V. 22. §-ának b) pontjában megállapított határidő alatt felmondással akkor sem szüntetheti meg, ha a dolgozót táppénz a keresőképtelenségének egész tartamára nem illeti meg. Az Mt. 26. §-ának (4) bekezdése értelmében a munkáltató a jogszabályban meghatározott ideig nem mondhat fel — többek között — a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak. E felmondási tilalom közelebbi részleteit azMt. V. 22. §-ának b) pontja olykér.: állapítja meg, hogy a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a meghatározott időtartam és az azt követő tizenöt nap alatt keresőképtelenséggel járó betegség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év alatt. E rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a keresőképtelenné vált beteg dolgozó javára szóló felmondási tilalom egyértelműen fennáll akkor, ha a dolgozó az említett egy, illetőleg két évig táppénzre jogosult. A gyakorlatban azonban vitás volt, hogy a keresőképtelenné vált beteg dolgozó esetében ez a felmondási tilalom fennáll-e akkor is, ha a keresőképtelenségének egész tartama alatt a jogszabály rendelkezése alapján táppénzben nem részesülhet. Az Mt. 26.§-ának (4) bekezdéséből, az Mt. V. 22. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezésből megállapítható, hogy a jogalkotó a keresőképtelenné vált dolgozó javára szóló felmondási tilalmat nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy az egy év, illetőleg 23