Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

kahely elfoglalására m?gjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb. Ebben az esetben szükséges az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása. Nem vonatkozik továbbá ez a rendelkezés arra az esetre sem, ha az áthelyezésre a külön rendelkezésben megjelölt tervszerű (szervezett) munkaerő-átcsoportosítás keretében kerül sor, illetőleg — m inkahely felajánlásának hiányában — másik munkáltató a dolgozó áthelyezését kéri [Mt. V. 20. §-ának (1) bekezdése, Mt. V. 26. § (3) bekezdése]. Az Mt. 25. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszony a dolgozónak más munkáltatóhoz történt áthelyezésével mígszűnik. Ebben a két munkáltatónak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia. Vitás volt a gyakorlatban, hogy ha a munkáltató az áthelyezéshez nem járul hozzá, a dolgozó emiatt munkaügyi vitát kezdeményezhet-e (Mt. 4. §), s az áthelyezéshez hozzá nem járuló munkáltatót a munkaügyi vitát eldöntő' szerv az áthelyezéshez való hozzájárulásra kötelezheti-e. Az Mt.4. §-ához fűzött miniszteri indokolás 3. pontja szerint a dolgozó a munkáltató intézkedései ellen kérelemmel élhet, kivéve, ha —-a gazdasági érdekek érvényesítése végett — a jogszabály a munkáltató mérlegelésére bízza a végleges döntést. A 19/1979. (XTI. 1.) MüM számi rendelet 5.§-a értelmében, ha a dolgozó valamely jogosultságának megadását a munkáltató mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható, kivéve, ha jogszabály megengedi. A kifejtettekből következik, hogy a más munkáltatóhoz történő' áthelyezéshez való hozzájárulás a munkáltató hatáskörébe tartozó olyan kérdés, amelyben a vezető belátására van bízva a döntés. Következésképpen a dolgozó a meghozott döntés ellen — mint ahogy pl. a jutalmazás kérdésében is — a munkaügyi vitát eldöntő szervhez kérelemmel nem fordulhat. A dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy ha a munkáltatónál a reá vonatkozó munkafeltételek nem kielégítőek, a munkaviszonyát felmondja. Arra azonban, hogy a munkáltató más munkáltatóhoz, méghozzá a dolgozó által megjelölt munkáltatóhoz történő áthelyezéshez hozzájáruljon, munkaügyi vitát eldöntő szervnél előterjeszthető igénye nines. Ha azonban a munkáltató a dolgozó áthelyezéséhez előzőleg hozzájárult, és az erre vonatkozó megállapodás megtörtént, de utóbb a munkáltató ennek a kötelezettségének nem hajlandó eleget tenni, a dolgozó a megállapodás teljesítése érdekében munkaügyi vitát kezdeményezhet. Ilyenkor ugyanis már nem az áthelyezéshez való hozzájárulás kikényszerítéséről, hanem a munkaszerződés-módosításban foglalt áthelyezésre vonatkozó megállapodás érvényesítéséről és az ennek megfelelő munkakönyvi bejegyzés teljesítéséről van szó. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Mt. VÁ.) 1. §-a értelmében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásaként kiadott rendeletet (Mt. V.) az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szervekre, valamint ezek dolgozóira vonatkozóan az ebben a rendeletben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. Az általános szabálytól eltérő, fentebb kifejtett, egyik ilyen — a 63/1980. (XII. 29.) 22