Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MKT 1/1973. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A munkaügyi bíróság által munkaügyi perben hozott végzés ellen — a Pp. 349. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 233. §-ában foglaltak figyelembevételével — akkor van helye fellebbezésnek, ha azt a bíróság a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt perekben hozta. A Pp. 349. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból származó perekben az I—XIV. fejezet rendelkezéseit a XXIII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A fellebbezés lehetőségének kérdésében tehát mindenekelőtt a Pp. 358. §-ában foglaltak az irányadók. E jogszabály egyértelműen meghatározza azt — az anyagi felelősséggel kapcsolatos — két percsoportot, amelyben a bíróság által hozott határozat ellen az arra jogosultak fellebbezéssel élhetnek. A jogszabály rendelkezéséből következik, hogy csak a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott anyagi felelősséggel kapcsolatos határozatok — ítélet vagy végzés — ellen van helye fellebbezésnek. A jogalkotó tehát munkaügyi perekben a fellebbezés lehetőségét korlátozta. Ezt a korlátozó jogszabályi rendelkezést kiterjesztó'leg értelmezni és végzés esetén a fellebbezés lehetőségét kizárni nem lehet. A bíróság a határozatait — a Pp. 212. §-ának (1) bekezdése szerint— ítélet, illetve végzés formájában hozza. A per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz. A határozat szó tehát gyűjtőfogalom, s mint ilyen, magába foglalja mind az ítéletet, mind a végzést. Mivel a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai — az ott meghatározott esetekben — az anyagi felelősség tárgyában hozott határozat ellen nyújt lehetőséget a fellebbezésre, következésképpen az ilyen tárgyú perekben hozott ítélet, illetve végzés ellen — már ez okból is — egyaránt fellebbezéssel lehet élni. Értelemszerűen vonatkozik ez a megállapítás a perújítási, illetve új eljárás (Pp. 359. §) kezdeményezése iránti kérelem folytán hozott végzésekre is. A végzések elleni fellebbezésnél azonban — a Pp. 349. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva — irányadó a Pp. 233. §-a (3) bekezdésének b) pontja is, amely szerint fellebbezésnek nincs helye az eljárás folyamán hozott végzés ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban való marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi. 127