Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MKT 2/1973. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója a dolgozót az Mt. 56. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére személyesen nem hallgatta meg, holott erre lehetősége volt, ez a mulasztás nem nyújt alapot a fegyelmi határozatnak ez okból történő hatályon kívül helyezésére. Az Mt. 56.§-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi eljárás során a dolgozót személyesen meg kell hallgatnia. A személyes meghallgatás célja, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója mérlegelésen alapuló döntésének meghozatala előtt személyesen is megismerje a dolgozó védekezését, körülményeit és a dolgozónak is lehetősége legyen az üggyel kapcsolatos álláspontját a fegyelmi jogkör gyakorlójával személyesen közölni. Ennek mind a fegyelmi határozatok megalapozottsága és minősége, mind a dolgozók nevelése szempontjából jelentősége van. Ha azonban a fegyelmi jogkör gyakorlója a dolgozót a fegyelmi büntetés kiszabása előtt mégsem hallgatta meg, — holott erre lehetősége volt — ez a mulasztás nem eredményezheti a fegyelmi határozatnak ez okból történő hatályon kívül helyezését. A 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 15.§-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi döntőbizottságnak az igazság kiderítésére kell törekednie. Ennek megfelelően, köteles a dolgozót a szükséges tájékoztatással ellátni és Őt jogaira, valamint kötelességeire figyelmeztetni. A munkaügyi döntőbizottság — a tényállás tisztázása, az igazság kiderítése érdekében — személyesen meghallgathatja a dolgozót, bizonyítást folytathat le, s így az eljárás során a dolgozónak lehetősége nyílik arra, hogy a fegyelmi üggyel kapcsolatos álláspontját kifejtse, de a munkaügyi döntőbizottságnak is módja van a tényállás megállapítására és ennek a való tényállásnak az alapján érdemi határozat hozatalára. A Pp. 357.§-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróság az ügy érdemében határoz. A (2) bekezdésben megjelölt esetek kivételével a döntőbizottságot (szolgálati felettest) nem utasíthatja újabb eljárásra, hanem a megtámadott határozatot egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg a keresetet elutasítja. A Pp. 355. §-ának (2) bekezdésepedig akként rendelkezik, hogy a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és — ha jelen vannak — a felek meghallgatása alapján bírálja el, de ha a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el. A munkaügyi vitát elbíráló munkaügyi bíróságnak tehát eljárása során ugyancsak módja és lehetősége van arra, és ez egyúttal kötelessége is, hogy a tényállást a dolgozó részletes személyes meghallgatása és bizonyítás felvétele útján felderítse, és ennek alapján kellően megalapozott érdemi határozatot hozzon. Ennek keretében a munkaügyi bíróság a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót személyesen is meghallgathatja, ha ezt netán a fegyelmi jogkör gyakorlója elmulasztotta. Az ügy érdemében való döntés keretébe annál inkább sem tartozhat a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése a megjelölt eljárási szabálysértés miatt, mert a Pp. 128