Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

30 ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT A közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban T. V. L. gondnoka az 1992. január 1jén kelt végrendeleteket nem fogadta el érvényesnek, mert az egyik végrendeletből a végrendelet keltezésének helye nem állapítható meg, a másik végrendelet pedig mint a házastársak közös végrendelete érvénytelen. A közjegyző a 14. sorszámú hagyatékátadó végzéssel a hagyatékot ideiglenes hatállyal az 1991. november 17-én kelt végrendelet alapján - az utóöröklésre vonatkozó rész figyelmen kívül hagyásával - az örökhagyó házastársának: T. V.-nak adta át. A végzés indokolásában megállapította, hogy „az utóbb kelt végrendeletek alakilag érvénytelenek részben, mert a túlélő házastárssal közösen alkotottak, részben pedig azért, mert a végrendelet keltének helye magából az okiratból nem állapítható meg". A végzés ellen S.-né P. É. fellebbezett és annak megváltoztatásával a hagyatékot az 1992. január l-jén kelt végrendelet alapján kérte átadni oly módon, hogy abból ő is részesedjen. Arra hivatkozott, hogy az 1992. január l-jén kelt végrendeletek az 1991. november 17-i végrendelet hatályát megszüntették. Az 1992. január 1-jei végrendeletek pedig érvényesek: az egyik végrendeletnél a két végrendeleti oldal összetartozó és érdemi részén szerepel a keltezés helye és ideje is, míg a közös végrendelet érvénytelenségére csak a túlélő házastárs hivatkozhatna, erre helyette a gondnoka nem jogosult. A megyei bíróság végzésével a hagyatékátadó végzést helybenhagyta. A végzés indokolása szerint a közjegyző helyesen foglalt állást akként, hogy alakilag érvényes végrendeletnek csak az 1991. november 17-i végrendelet minősül és indokoltan tekintette alakilag érvénytelennek az 1992. január l-jén kelt végintézkedéseket egyrészt abból az okból, hogy azt az örökhagyó a házastársával közösen készítette, másrészt mert keltének helye az okiratból nem tűnik ki. E végrendeletek megtámadására pedig a Ptk. 653. §-a értelmében a túlélő házastárs nevében gondnoka jogosult volt. Az eljáró közjegyző ezért a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 61. §-ának (2) bekezdése alapján helyesen rendelkezett a hagyaték átadásáról. A jogerős hagyatékátadó végzés ellen S.-né P. É. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és arra hivatkozott, hogy a döntés ellentétes a Ptk. 650. §-ának (2) bekezdésében, a Ptk. 653. §-ában és a Ptk. 623. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal. Azzal érvelt, hogy miután végrendelkezni csak személyesen lehet, a cselekvőképtelen T. V. L. helyett gondnoka az örökhagyóval közös végrendelet érvénytelenségére sem hivatkozhatott volna, ezzel ugyanis gondnokoltjának a cselekvőképessége idején tett végintézkedését változtatta meg. Az 1992. január l-jén tett közös végrendeletet tehát nem lehetett volna érvénytelennek tekinteni. S minthogy ez a végrendelet hatálytalanította az 1991. november 17-én tett végrendeletet, nem lett volna lehetőség e korábbi végrendelet alapján a hagyaték átadásának. Kérte ezért a jogerős hagyatékátadó végzés hatályon kívül helyezését és a hagyatéknak az 1992. január 1-jei végrendelet alapján történő átadását, továbbá méltányos ügyvédi munkadíj megállapítását. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Való, hogy a Ptk. 623. §-ának (2) bekezdése szerint végrendelkezni csak személyesen lehet és ebből az öröklési jogi alapelvből következik, hogy a végrendelkezéshez legalább korlátozott cselekvőképesség szükséges. A cselekvőképtelen személy tehát nem végrendelkezhet és helyette az ő képviseletében gondnoka sem készíthet végrendeletet. Az adott esetben azonban T. V. L. gondnoka nem végrendeleti rendelkezést tett: gondnokoltja ugyanis a T. V. L.-né T. I. halálával megnyílt hagyatékban nem örökhagyói, hanem mint házastársa után az 1991. november 17-i végrendelet és a törvényes öröklés rendje szerint egyaránt öröklésre jogosult személy érdekelt és gondnoka eb-