Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT 31 ben az örökösi minőségében képviselve őt hivatkozott az 1992. január 1-jei végrendeletek - így a közös végrendelet - érvénytelenségére. Erre a jogi lehetősége megvolt, mert a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontja biztosítja a törvényes képviselőnek azt a jogot, hogy a cselekvőképtelen örökös nevében - érdekei védelmében - jognyilatkozatot tegyen. A gondnok nyilatkozatának jogi hatályát pedig csak az adott hagyatéki eljárás keretei között kellett értékelni. Helytálló volt tehát a közjegyző és a megyei bíróság jogi álláspontja, amikor a hagyatékot ideiglenes hatállyal, de az 1991. november 17-i végrendelet alapján T. V L.nak adta át. Téves azonban a He. 61. §-ának (2) bekezdésére való hivatkozás. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 61. §-a szabályozza azt a kérdést, hogy a vitás hagyatékot milyen esetben, kinek kell ideiglenes hatálylyal átadni. Az (1) bekezdés mellett - amely az öröklési jogcímek sorrendjében határozza meg az átadás módját -, a (2) bekezdés az alakilag hibás végintézkedés esetére tartalmaz rendelkezést. Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott esetek mellett a (3) bekezdés kimondja, hogy minden más (értelemszerűen az (1) és (2) bekezdés rendelkezései alá nem tartozó) vitát a rendelkezésre álló adatok alapján kell eldönteni és a hagyatékot a döntéshez képest kell ideiglenesen átadni. A Ptk. 644. §-a értelmében a közös végrendelkezés nem alaki, hanem tartalmi okból eredményezi a végrendelet érvénytelenségét, ezért a He. 61. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható; ilyen esetben a He. 61. §-ának (3) bekezdése alapján kell ideiglenes hatállyal a hagyatékot átadni. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős hagyatékátadó végzést felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - indokolásbeli módosítással - hatályában fenntartotta. A hagyatéki eljárásban költségben marasztalásnak csak a He. 57. §-ának (3) bekezdésében szabályozott esetekben van helye, ez pedig a jogi képviselő részére a költség megállapítását nem teszi lehetővé. Minthogy a Pp. 275/B. §-a szerint a felülvizsgálati eljárás során az általános szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a fenti rendelkezésre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban sincs mód a jogi képviselő részére költség megállapítására. Ezért a jogi képviselettel felmerült költségeiket a felek - a felülvizsgálati kérelem megalapozottságára vagy alaptalanságára tekintet nélkül mindig maguk viselik. S.-né P. É. érdekelt személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a szerint az állam viseli. (PJv. V. 20. 361/1997. sz.) 22. A közjegyzőnek a szóbeli végrendeletre hivatkozó örököst a végrendeleti tanúk bejelentésére fel kell hívnia és intézkednie kell azok meghallgatása érdekében [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 37. § (1) bek.]. Özv. Sz. Gy.-né Sz. M. örökhagyó után a törvényes öröklésre négy gyermeke jogosult. Az ügyben 1979. november 23-án tartott hagyatéki tárgyaláson Sz. M. jelent meg, aki előadta, hogy az örökhagyó szóbeli végintézkedéssel beltelki ingatlanilletőségét unokájára, ifj. Sz. M.-re hagyta. Becsatolta testvérei nyilatkozatát, amelyben beltelki ingatlanilletőségükről ifj. Sz. M. javára „lemondtak". Sz. M. kijelentette, hogy az