Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

se nélkül ebbe a szoba, konyha, zárt veranda helyiségekből álló lakrészbe beköltöztette a fiát és annak feleségét (a II. és III. r. alperest). A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a néhai anyja által használt lakás használatára, és kötelezze az alpereseket e lakrész átadására. Az első fokú bíróság a felperest feljogosította a perbeli lakrész kizárólagos használatára. Kötelezte a II—III. r. alpereseket, hogy az általuk használt szoba, konyha és zárt veranda helyiségekből álló lakrészt 15 nap alatt kiürítve bocsássák a felperes rendelkezésére. Megállapította, hogy az alperesek a kiürítési kötelezettség nem teljesítése esetén az I. r. alperes által használt lakrészbe költöztethetők át. Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperesek fellebbeztek, kérték az első fokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Azzal érveltek, hogy az I. r. alperes az általa lakott lakrészt saját költségén építette meg a romos lakóépületben, a felperes viszont műhelyt és garázst épített, ezeket ő (a felperes) használja. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. ítéletének indokolása szerint az első fokú bíróság helyesen döntött, amikor a vitás ingatlanrész birtokba bocsátásáról határozott anélkül, hogy a tulajdonostársak között az ingatlan használatát megosztotta volna. Az alperesek fellebbezésében hivatkozott körülményeknek - a másodfokú bíróság okfejtése szerint - abban az esetben lett volna jelentőségük, ha a perben hozott ítélet a használat kérdését „végérvényesen" szabályozza. Helyesnek találta a felperesnek a használatra való feljogosítását, II. és III. r. alperes kiürítésre kötelezését, és hivatkozott arra, hogy a szakértői vélemény olyan részbizonyíték, amely alkalmas annak igazolására, hogy a felperes az ítélet által teremtett helyzetben jogtalan előnyhöz nem jut, tulajdoni hányadához képest nagyobb területet nem birtokol. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az általa meghozott ítélet „nem akadálya annak, hogy a tulajdonostársak közötti újabb perben a használati megosztásra, illetőleg a használati megosztás módosítására sor kerüljön a jogszabály által megjelölt szempontok alapján". A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perbeli esetben a tulajdonostársak közösen használták az ingatlant, és a perbeli lakrész birtoklásával és használatával kapcsolatban keletkezett közöttük vita. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az ítélettel elrendelt birtokba bocsátás nem jelenti egyúttal a használat rendezését, és ebből következően nincs akadálya újabb - végérvényes - használati megosztásnak. A törvényességnek megfelelő helyes álláspont szerint a birtokba adás előfeltétele volt a birtoklás és használat kérdésében a társtulajdonosok között felmerült jogvitának a PK 8. számú állásfoglalásban foglalt szempontok szerinti eldöntése. Más kérdés, hogy a használat rendezése a perbeli lakrészre korlátozódott, mert a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között (Pp. 215. §) a használat rendezésének nem kellett kiterjednie az egész ingatlanra. A fennálló használati jog módjának és nagyságának azonban a perbeli jogvita eldöntésénél is jelentősége volt, a rendezésnél ugyanis a tulajdoni hányad mellett figyelembe kell venni a tulajdonostársak által használt terület nagyságát, funkcióját, továbbá az okszerű gazdálkodáshoz és az egyéb jogos, a dologhoz fűződő törvényes érdeket is. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja téves, és jogbizonytalanságot eredményez, mert arra „jogosítja" fel a feleket, hogy a Pp. 229. §-ával ellentétben a már elbírált ugyanazon tényalapból eredő ugyanazon jog iránt újabb pert indítsanak. A törvényességnek megfelelő álláspont szerint erre a perindításra csak akkor kerülhetne sor, ha a szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit vagy az egyik fél jogos érdekeit, a dologhoz fűződő törvé91