Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

találására vonatkozó bejelentési kötelezettségének határidőben eleget tett. Önmagában az a körülmény, hogy nem a megtalálás helyén, hanem a lakóhelyén tette ezt a bejelentést, nem minősül olyan kifogásolható magatartásnak, amely indoka lett volna a 7. számú Irányelvben foglaltak alkalmazásának. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves, mivel a felperes a találót terhelő kötelezettséget - ha nem is a legcélszerűbben, de - maradéktalanul teljesítette, és úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperes kártérítő felelősségének hiányában pedig kármegosztásra sem kerülhet sor. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes saját felróható magatartása vezetett fele részben arra, hogy a kutya tartási költségeit viselnie kellett, s erre tekintettel a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztást alkalmazott. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét [Pp. 274. § (3) bek.], és az első fokú ítéletet részben megváltoztatva kötelezte az alperest - a fizetési meghagyásnak ellentmondással nem támadott rendelkezésén túlmenően - 5800 Ft és kamatai megfizetésére. A perbevitt követelésre, a pernyertesség-pervesztesség arányára, a kifejtett munkákra tekintettel az alperest terhelő együttes részperköltség mértékét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján 1200 Ft-ban állapította meg (P. törv. I. 20 411/ 1987. sz., BH1988/1. sz. 1.). 84. Ha a házastársak az egyik házastárs különvagyoni telkére együttesen építkeznek, ellenkező megállapodás hiányában közös tulajdon keletkezik. A tulajdonostársakat megillető tulajdoni arányt a telekingatlannak és a felépítménynek a külön-külön megállapított forgalmi értéke alapján kell kiszámítani [Ptk. 97. § (2) bek., 137-138. §, PK424. sz., Csjt. 27-31. §, 10. sz. Irányelv]. Amennyiben a hagyatéki tárgyaláson az érdekeltek között a forgalmi érték, illetőleg a tulajdoni arányok kérdésében vita van, módot kell nyújtani az igény per útján történő érvényesítésére, és a hagyatéki eljárást e vonatkozásban függőben kell tartani [6/1958. (VII. 4.) IM r. 64. § (4) bek.]. (P. törv. II. 20 565/1985. sz., BH 1986/3. sz. 106.) 3. A közös tulajdon használata 85. A tulajdonostársak közötti birtoklási és használati vitát - akkor is, ha az csak az ingatlan meghatározott részére irányul - a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonosok jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeiknek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően kell elbírálni. Nincs lehetőség tehát arra, hogy a bíróság a vitát ezen átfogó rendezési szempontok figyelmen kívül hagyásával, mintegy ideiglenes jelleggel rendezze [Ptk. 143. § (1) bek., PK 8. sz.]. A felperes és az I. r. alperes 1/2-1/2 arányban tulajdonosai a perbeli házas ingatlannak. A lakóépületben levő egyik lakrészt (az utcai részben) az I. r. alperes anyja használta 1985 júliusában bekövetkezett haláláig. Vele lakott a felperes is. Az I. r. alperes a másik lakrészt lakta fiával, a II. r. alperessel együtt. Az ingatlanon mindkét tulajdonostárs építkezett. Az I. r. alperes a meglevő lakóépület belső részét átépítette, a bontás ideje alatt a felek az utcai lakrészben laktak. Ebből a felperes saját és élettársa részére leválasztott egy szoba és konyha helyiséget. Épített továbbá az ingatlanon két műhelyt, garázst és WC-helyiséget. A felperes és az I. r. alperes anyjának halála után az I. r. alperes az addig anyja által lakott lakrészt lezárta, és a felperes beleegyezé90