Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

Az ítélet indokolása szerint a felperes által megtalált kutya nem minősül olyan nagyobb értékűnek, amely megalapozná a találói díj iránti igényt. Az állat tartásának költségeivel kapcsolatos felperesi keresetet pedig azért utasította el, mert a felperes megbízás nélküli ügyvivőként járt el, eljárása azonban nem volt helyénvaló, ezért díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint igényelhetné. Mivel a felperes költségei az alperes javára gazdagodást nem idéztek elő, követelése alaptalan. A viszontkeresetet a felperes jogellenes magatartásának hiánya okából utasította el. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4000 Ft-ot és ennek kamatát, továbbá az államnak külön felhívásra 1500 Ft-ot és kamatát. Rendelkezett a perköltség viseléséről is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes jogalap nélkül gazdagodott azáltal, hogy egy éven keresztül a kutya tartásával nem merült fel költsége. A tartási költség összegét a szakértő véleményének alapulvételével határozta meg. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján kármegosztást alkalmazott, mivel álláspontja szerint a felperes a kutya megtalálásával kapcsolatban nem az általa elvárható módon járt el. A kárarányt 50-50%-ban állapította meg. Ugyanakkor kifejtette, hogy a felperes a kutya bejelentésével kapcsolatban a szocialista együttélés elveivel ellentétes magatartást tanúsított, amelyre figyelemmel az állam javára való marasztalást alkalmazott. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Azt helyesen állapította meg mindkétfokú bíróság, hogy a felperes mint találó (Ptk. 130. §) találódíjra nem tarthat igényt, mert a 8000 Ft-ban megjelölt értékű kutya nem minősül jelentősebb értékűnek. A találódíj megállapításához szükséges egyik jogszabályi feltétel pedig az, hogy a talált dolog jelentősebb értékű legyen. A jogviszonyt tévesen minősítették az eljárt bíróságok a Ptk. 484. §-a szerinti megbízás nélküli ügyvitelnek, illetve a Ptk. 361. §-ában és az azt követő §-okban szabályozottjogalap nélküli gazdagodásnak. A talált dologra nézve a Ptk. 196. §-ában szabályozott felelős őrzés szabályai az irányadók. Eszerint: aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi. A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja [(1) bek.]. Miután az alperes a kutyáért egy éven belül jelentkezett, a felperes tulajdonjogot nem szerezhetett, de alappal követelheti azon költségeinek megtérítését, amelyeknek erejéig a dolog visszatartásának a joga is megilleti. A másodfokú bíróság által meghallgatott szakértő a kutya tartásának költségét napi 20-30 Ft-ban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a kutya fajtájára, igényességére, az általános tartási szokásokra és a szakértő véleményére is figyelemmel a tartással felmerült költséget napi 20 Ftban állapította meg, amely a megtalálástól a kiadásig eltelt - megközelítőleg - 365 napot figyelembe véve összesen 7300 Ft-ot tesz ki. Ebből az összegből az alperes az ellentmondásában 1500 Ft-ot elismert, ezért ilyen összeg erejéig a fizetési meghagyás jogerős lett. Ennélfogva az alperes ezt az összeget meghaladóan a felperes részére 5800 Ft megfizetésére köteles. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis nem értett egyet a megyei bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes magatartása a szocialista együttélés szabályaiba ütközik, s ezért az állam javára marasztalásnak helye van. A felperes a kutya meg89