Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

tőségét okozná. Rámutatott arra, hogy e megjelölés részben származási helyet (egri), részben pedig áru (bor) fajtát (bikavér) jelöli. A kérdéses termék előállítására mindkét fél jogosult, ezért a védjegyen a borfajtára való utalás - egyéb kizáró körülmény hiányában - nem eredményezheti a későbbi bejelentésű védjegy törlését. Védjegyjogi szempontból súlytalannak tekintette az ellenérdekű félnek arra való hivatkozását is, amely szerint konvertibilis elszámolású piacokon kizárólagos exportjoggal rendelkezik a kérdéses borfajta forgalmazására. Az első fokú végzés megváltoztatása és az OTH határozatának megváltoztatására irányuló kérelem elutasítása érdekében az ellenérdekű fél fellebbezett. A kérelmező az első fokú végzés helybenhagyását kérte. Bejelentette, hogy a Kereskedelmi Minisztérium engedélye alapján 1989. február 10-i hatállyal ő is jogosultságot szerzett a konvertibilis elszámolású országokban folytatható kereskedelmi tevékenységre. A másodfokú eljárásban a felek egyezően előadták, hogy a „bikavér" megnevezés önálló terméket jelöl, amelyet jogi oltalom alatt nem álló technológia szerint több (három-, esetenként négyféle) vörösbort adó kékszőlő „háziasítása" útján állítanak elő. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan. A védjegyjogi oltalmáról szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 19. §-ának (1) bekezdése szerint a védjegy törlését - keletkezésére visszaható hatállyal - el kell rendelni, ha a védjegy az 1-3. § értelmében nem volt oltalmazható. A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja értelmében azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha: másnak védjegyoltalom alatt álló vagy korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegyével vagy másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. Az ellenérdekű fél az azonos áru tekintetében alkalmazott azonos szó megjelölés miatt állította a védjegyek közötti összetéveszthetőséget okozó hasonlóságot, és emiatt kérte a kérelmező későbbi elsőbbséggel bejelentett védjegyének törlését. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a végzésében, hogy e kérelem nem volt alapos, és az Országos Találmányi Hivatal határozata megváltoztatásra szorul. A kifogásolt, szó megjelölés első része (egri) ugyanis valóban származási helyet jelöl. Az eljárásban ez az értelmezés nem volt vitatott. A „bikavér" kifejezés tartalmi jelentésére vonatkozóan pedig helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az - szemben az OTH álláspontjával - nem „fantáziaszó", hanem borfajtát jelöl. Ezzel az értelmezéssel egyébként a másodfokú eljárásban tett nyilatkozataik szerint a felek is egyetértettek. Az ellenérdekű fél, valamint a kérelmező védjegyében alkalmazott „EGRI BIKAVÉR" szó megjelölés rendeltetése nem az, hogy az áru megkülönböztetésére szolgáljon, hanem hogy magát a terméket jelölje. Védjegyjogi szempontból pedig nincs ügydöntő jelentősége az azonos termékre azonos módon való utalásnak. Ebben az esetben ugyanis hiányzik a megkülönböztetésre való képesség, ami a védjegy legfontosabb funkciója. A támadott védjegynek védjegyjogi szempontból lényeges alkotórésze a védjegyen található ábra és annak színezése, amely alapvetően különbözik az ellenérdekű fél korábbi elsőbbségű 122 594 és 123 470 lajstromszámú védjegyein alkalmazott ábráktól és színezéstől. Azonos áru tekintetében a más védjegyével való összetéveszthetőséget nem eredményező megjelölés használata pedig védjegyjogi szempontból nem kizárt [Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja]. Az első fokú bíróság ezért helyesen adott helyt az Országos Találmányi Hivatal határozatát támadó kérelemnek, és rendelkezett a kérelmező 123 631 lajstromszámú védjegyének hatályban való fenntartá74