Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

sáról. Helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a védjegyjogi szempontból érdektelen az a körülmény, hogy a felek a kérdéses termék forgalmazására külföldön milyen jogosultsággal rendelkeznek. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú végzést a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 259. §-ára is - helybenhagyta (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 16411989. sz., BH1989/9. sz. 354.). 76. A védjegybitorlás megállapítására akkor is sor kerülhet, ha a védjegy jogosultja - más jogosult védjegyével összetéveszthető - védjegyét saját árujegyzékében nem szereplő áruval kapcsolatban használja [Vt. 13. § (1) bek.]. Az első fokú bíróság az ítéletével megállapította: az alperes az MD ábrás megjelölés használatával a felperes 124 430 lajstromszámú védjegyét bitorolja. Kötelezte az alperest e megjelölés használatának abbahagyására, és a további használattól is eltiltotta, s őt 5100 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére. Az ítélet indokolása szerint a felek tevékenységi köre, az általuk nyújtott szolgáltatások részben azonosak, részben pedig hasonlóak. Az alperes ezért nem jogosult a felperes védjegyoltalomban részesült megjelölésével összetéveszthető jelölés használatára. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. A másodfokú eljárásban módosított előadása szerint a kifogásolt MD megjelölést az Országos Találmányi Hivatal 1989. január 2-án kelt 2253/434/1988 számú határozata alapján jogosult használni. E határozattal ugyanis a felperes által kifogásolt MD ábrás megjelölés 1988. február 10-i elsőbbségi idővel 127 611 lajstromszámon védjegyoltalomban részesült. A védjegy árujegyzékében feltüntetett tevékenységi kör pedig a felperes tevékenységi körétől különbözik. A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta azt az állítását, hogy az alperesnek a cégjegyzékben feltüntetett tevékenységi köre a felperes védjegyének árujegyzékében szereplő tevékenységi körrel azonos, illetve ahhoz hasonló, ezért az alperes részéről a jogosulatlan védjegyhasználat megvalósult. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az alperes bejelentése folytán csak a másodfokú eljárásban vált ismertté az a tény, hogy az alperes a felperes által kifogásolt megjelölés használatára védjegyoltalom folytán jogosultságot szerzett. Miután az első fokú bíróság e tény ismerete hiányában vizsgálta a kereset megalapozottságát, és hozta meg döntését, az első fokú ítélet az érdemi felülbírálatra alkalmatlan. A szükségessé vált további bizonyítás terjedelme meghaladja a másodfokú eljárás kereteit, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú eljárásban felmerült perköltség összegét pedig csak megállapította, annak viseléséről az első fokú bíróságnak kell határoznia [Pp. 252. § (4) bek.]. A per újabb tárgyalása során az alábbiakat kell szem előtt tartani. A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 13. §-ának (1) bekezdése értelmében védjegybitorlást követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést. A fentiekből következik: a védjegyjog jogosultját a védjegy árujegyzékében szereplő áruval kapcsolatban a védjegy használata megilleti, és vele szemben védjegybitorlás megállapítására abban az esetben sincs lehetőség, ha a védett megjelölés más, egyébként ugyancsak oltalmazott megjelöléssel összetéveszthető. Amennyiben azonban a védjegyjog jogosultja a védjegy árujegyzékében nem szereplő, de más védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban 75