Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

kocsik jelölésére használják. Más gépkocsikat ezzel a megjelöléssel hazánkban nem hoztak forgalomba. Tévesen tagadta meg az Országos Találmányi Hivatal és az első fokú biróság a védjegyoltalmat azon a címen, hogy a megjelölés kizárólag az áru származási helyét tünteti fel. A magyarországi védjegyoltalom tekintetében a magyarországi viszonyokat kell vizsgálni. A magyarországi fogyasztók számára a megjelölés nem azonosítható egyértelműen egy bizonyos angliai városnévvel. Egyrészt ez a város nálunk általánosan nem ismert, a Panoráma által kiadott útikönyv szerint turisztikai nevezetessége nincs, elsősorban mezőgazdasági központ, amelynek a környékén ipari üzemek vannak. A Kartográfiai Vállalat kiadásában megjelent Világatlasz földrajzi névként nyolcat tüntet fel Bedford megjelöléssel, ezért nem is lehet ezt a megjelölést egyetlen földrajzi névhez kapcsolni. Sem a vásárlók, sem az esetleges versenytársak érdeke nem indokólja a védjegyoltalom kizárását. Tekintettel arra, hogy a megjelölés a gyakorlatban hazánkban is és külföldön is a kérelmező által gyártott járműveket jelöli, a vásárlók megtévesztésére éppen az szolgálna, ha mások is hozhatnának forgalomba gépjárműveket hasonló elnevezéssel. Egy gyártmány kifejlesztéséhez, elterjesztéséhez, megismertetéséhez jelentős anyagi áldozatra van szükség. Nem engedhető meg, hogy az ebből eredő előnyt valamelyik versenytárs élvezze azzal, hogy hasonló gépjárműveket ugyanilyen megjelöléssel hoz forgalomba. Nem lehet akadálya, hogy esetleg más gépjárműgyártó cég az általa később hazánkba szállított gépjárművein származási helyként feltüntesse a Bedford helység nevét. Ez önmagában nem jelent védjegybitorlást, csak akkor, ha a Bedford szót a gépjármű elnevezéseként, védjegyként használja, és ezáltal összetéveszthető a kérelmező gépjárműveivel. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzésének a megváltoztatásával megváltoztatta az Országos Találmányi Hivatal határozatát, és a védjegyoltalmat engedélyezte (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 667/1986. sz., BH1987/5. sz. 160.). 75. Azonos termékre azonos módon való utalás önmagában nem jelent más védjegyével azonos vagy összetéveszthetőséget eredményező megjelölést [Vt. 3. § (3) bek. c) pont]. A kérelmező a jogosultja az 1982. november 17-i bejelentési elsőbbségű, 123 631 lajstromszámú ábrás védjegynek, amely az „EGRI BIKAVÉR" felirattal rendelkezik. Az ellenérdekű fél a jogosultja az 1980. július 10-i bejelentési elsőbbségű 122 594 lajstromszámú és az 1982. július 5-i bejelentési elsőbbségű 123 470 lajstromszámú ábrás védjegyeknek, amelyek ugyancsak az „EGRI BIKAVÉR" feliratot tartalmazzák. A védjegyek színezése és ábrái eltérőek. Mindhárom védjegy a 33. áruosztályba tartozó „bor" megjelölésű árura vonatkozik. Az ellenérdekű fél kérelmére az Országos Találmányi Hivatal (OTH) határozatával elrendelte a 123 631 lajstromszámú védjegy törlését. Az első fokú bíróság végzésével megváltoztatta az OTH határozatát, a 123 631 lajstromszámú védjegyoltalmat hatályában fenntartotta, az ellenérdekű felet pedig 3000 Ft eljárási költség megfizetésére kötelezte a kérelmező javára. Végzése indokolásában megállapította: az ellenérdekű félnek a támadottnál korábbi elsőbbséggel bejelentett 123 470 lajstromszámú védjegye a kérelmező védjegyével azonos áru megjelölésére szolgál, a védjegyeken alkalmazott ábrás megjelölés különbözősége azonban kizárja az összetéveszthetőséget. A védjegyeken található „EGRI BIKAVÉR" szó megjelölést pedig nem tekintette olyan tényezőnek, amely a védjegyek összetéveszthe73