Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

eredő díjigény szempontjából jelentős [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 26. § (2) bek., 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM e. r. 6/A.§(l) és (2) bek.]. A felperes az 1982. szeptember 9-én beadott keresetében annak bírósági megállapítását kérte, hogy az alperes az A... jelű termékének gyártásával és forgalomba hozatalával a felperes javára fennálló szabadalmat bitorolja. Az alperes és a pernyertessége érdekében fellépő beavatkozó a felperes keresetének az elutasítását kérte. Az első fokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest a perköltségek viselésére kötelezte. Az ítélet indokolásában hivatkozott a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 13. §-ára, amely szerint a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg, amelyeket a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni. A Szt. végrehajtására kiadott, módosított 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet (Vr.) 6/A. §-ának (1) bekezdése szerint az oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul. Azt maga a felperes sem állította, hogy az A... jelű termékben, kémiai minőségét tekintve, a felperes megjelölt szabadalmának jellemzői maradéktalanul megvalósultak. A tulajdonságok funkcióbeli azonossága vagy egyenértékűsége pedig a bitorlás megállapítását nem alapozza meg. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Azzal érvelt, hogy a hatályos jogi szabályozás szerint az úgynevezett ekvivalencia (egyenértékűség) elve a szabadalmi oltalom terjedelmének értelmezése körében figyelembe vehető. Ha tehát azok a tulajdonságok, amelyek az összevetett megoldásokat jellemzik, egyenértékűek, ez a bitorlás megállapítását indokolhatja. A vizsgált esetben a felperes találmányának oltalmazott körébe esik az a termék, amely anyagösszetételében ugyan eltérő, de hatásában, funkciójában egyenértékű, és amelynek ezeket a tulajdonságait, a felperes úttörő jellegű megoldásának ismeretében, előre számíthatóan lehetett meghatározni. Evégből további bizonyítást indítványozott. Előadta, hogy a megsemmisítését kérte annak a szabadalomnak, amely az A... termék (Kompozíció) úgynevezett antidotum (ellenanyag) összetevőjére vonatkozik. Az alperes és a beavatkozó az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú eljárásban kirendelt dr. P. B. szakvéleményének felülvizsgálata, kiegészítése érdekében az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságot megkereste. A felülvélemény szerint az alperesi termékben vizsgálandó - az összevetés szempontjából meghatározó - antidotum szerkezete eltér attól a szerkezettől, amit a felperesi szabadalom az igénypontban jól definiáltán jellemez. Ilyen szempontból nem tekinthető „speciális példájának" a felperes javára fennálló oltalom leírásában meghatározott vegyületnek, annál kevésbé, mert előállításában, alapanyag-felhasználásában is eltérés állapítható meg. A másodfokú eljárás során ismertté vált az a döntés, amelyet az OTH a felperes által indított megsemmisítési eljárásban hozott. Az OTH elutasította a megsemmisítési kérelmet. Ezzel hatályban maradt az A... termékben felhasznált antidotum-készítményre vonatkozó, a beavatkozó javára fennálló szabadalom. Az így kiegészült bizonyítási anyag az első fokú bíróság ítéletének indokolásában megállapított tényállást és az arra alapított döntés helytálló voltát támasztja alá. Szabadalombitorlást az követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt hasznosítja jogosulatlanul [Szt. 26. § (1) bek.]. A bitorlás megállapítása szempontjából a szabadalmi oltalom terjedelme az elsődleges döntő szempont. Erre nézve pedig a Vr. 6/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt, már idézett rendelkezés az irányadó. Egy olyan helyzet, amelyben az oltalmazott ta59